A Családi Kör a Képhistóriák című rovatában közli Szabó
Palócz Attila jegyzetét.
*
A tiltakozás alakváltozásai
Elégedetten nyilatkozott a G20-csoport júliusi, hamburgi
találkozóján elért eredményekről, de Angela Merkel német kancellár ezzel együtt
is vállalta a felelősség rá eső részét a tanácskozás idején történt utcai zavargásokért.
A politikus az idén nyáron egy tévéinterjúban elmondta, hogy nem egyedül
határozott arról, hogy Hamburgban tartsák meg a csúcstalálkozót, de részt vett
a döntés meghozatalában, a tanácskozást pedig az általa vezetett szövetségi kabinet
a hamburgi kormánnyal – vagyis a tartományi rangú város vezetésével – közösen szervezte.
A balhét valakinek mindig „el kell vinnie” – jut eszembe
minderről. Már persze, ha baléhé van… Márpedig, szó se róla, mindig akad
egynéhány bajkeverő, aki csináljon. Aki csak arra vár, hogy csinálhasson… Akármennyire
is vállalta tehát Angela Merkel a felelősséget a történtekért, tény, hogy
civilizált módon is lehet tiltakozni, protestálni. Akármiről legyen is szó… Vagyis
nemcsak randalírozva, autókat gyújtogatva, egy egész várost és annak életét
felforgatva, polgárháborús helyzetet teremtve fejezheti ki a(z ellen)véleményét
az, aki valóban másként gondolja…
A hamburgi randalírozók persze nem gondoltak semmit sem
másképp, s kifejezni is leginkább csak a tehetetlen dühüket akarták, amit
képtelenek kanalizálni… Rovatunkhoz éppen ezért most egy olyan fotósorozatból
választottuk ki az itt látható két felvételt, amely a méltóságteljes,
civilizált, művészi értékű tiltakozás pillanatait, immár megrendezett
jeleneteit örökítette meg. Ha valamit, hát ez az, amit igazán meg tudunk
becsülni! Azt pedig, aki csak macskaköveket hajigálni, autókat gyújtogatni, a
rendőrséggel háborúzni – magyarán: balhézni – utazott az idén nyáron a német
városba, egyáltalán nem.
Art of Protest – olvashattuk júliusban a képek alatt. Vagyis
magyarul: A tiltakozás művészete. S mennyivel szebb ez így, nemde? Érezhetően
megvan benne az emberi méltóság, amit oly gyakran szeretünk feltételezni
magunkról, még ha a legtöbbször a nyomába sem érhetünk; sőt, nemcsak az
ellenfél, de önmagunk megbecsülése is. Ami a macskakő-hajigálásban és
miegyebekben bizonyossággal fel nem lelhető…
A július elején történt zavargásokért, ezekért az
„elfogadhatatlan dolgokért én is éppen úgy felelős vagyok, mint Olaf Scholz
(Hamburg első polgármestere), és nem is bújok ki a felelősség alól” – mondta az
említett tévéinterjúban Angela Merkel. Arra az újságírói felvetésre reagálva
pedig, hogy Scholz bocsánatot kért a hamburgiaktól a zavargásokért, azt mondta,
hogy határozottan elítéli a történteket, és köszönettel tartozik a rendőröknek
a munkájukért. Történt mindez ugyanakkor, amikor Merkel pártja, a jobbközép CDU
hamburgi szervezete épp Olaf Scholz távozását követelte. A kancellár ezért úgy
fogalmazott, hogy az elnökség és a választmány – a hamburgi tagok kivételével –
kiáll Scholz mellett. Hozzátette: pártelnökként személyesen is elmondta a
hamburgi szervezet képviselőinek, hogy nem helyesli a követelésüket. Azonban a
CDU „sokszínű párt”, amelyben mindenki önállóan alakíthatja ki álláspontját –
jegyezte meg.
A tizenkilenc legnagyobb fejlett és felzárkózó gazdaságot,
valamint az Európai Uniót összefogó G20-csoport vezetőinek találkozója
„tartalmilag nagyon fontos volt”, mert a nemzetközi közösséget a
párbeszéd-képtelenség fenyegeti, de Hamburgban mégis sikerült letisztázni sok fontos
ügyet. Azokban a kérdésekben pedig, amelyekben mégsem tudtak konszenzust
kialakítani, legalább nyíltan kimondták, hogy nincs egyetértés;
politikai/politikusi körökben ez is ritkaságszámba megy. „Ennyiben nagyon
elégedett vagyok a csúcstalálkozóval” – mondta Angela Merkel.
Az immár tizenkét esztendeje hivatalban lévő kancellárt az
ARD országos német köztelevízióban júliusban sugárzott interjúban megkérdezték
arról is, hogy kitölti-e a következő négyéves ciklust, ha a szeptemberi
szövetségi parlamenti választások után is megőrzi a kormányfői tisztséget. Hát
igen, ezen már túl vagyunk, a választási eredményeket is ismerjük, Merkel
marad… A kancellár azonban már a nyáron megerősítette, hogy az újabb
törvényhozási ciklus végéig, vagyis 2021-ig folytatni akarja a munkát. Mint
mondta, senki sem ura teljes egészében az élete alakulásának, és senki sem
tudja, hogy mit hoz a jövő, de mindenképpen további négy évre vállalja a
megbízatást, ha tisztségében maradhat. Ehhez kívánunk most neki ezúton is jó
egészséget!
A július 7-én és 8-án megtartott G20-csúcs idején zajlott
zavargásokban csaknem ötszáz rendőr megsebesült, és a hatóságok őrizetbe vettek
több mint kétszáz tüntetőt. Akárhogy összegezzük is a történteket, annyi
mindenképp egyértelmű, hogy nem érte meg…
A tiltakozás méltóságteljes formáival és módszereivel sokkal
többet értek el azok, akik az itt látható képeken szerepelnek, illetve, akik –
rendezőként-e vagy szervezőként, egyre megy – megkomponálták ezeket a
jeleneteket… Mert ezek teljes értékű jelenetek, még ha valóságból, a
realitásból vettük is. Ugyanígy lehetnének akár egy filmből vagy színházi
előadásból is. A művészet teret nyert az utcákon, és nemcsak azokkal szemben
diadalmaskodott, akik ellen a valós tiltakozása szólt, hanem azok felett is,
akik ugyanilyen célzattal, de elhibázott módszerekkel randalíroztak a külvilág,
a kívülállók, a semlegesek elborzasztására.
(Családi Kör, 2017. október 26.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése