A Blikk interjút közöl Pásztor Bélával, Veresegyház polgármesterével.
*
Pásztor Béla 57 éve Veresegyház polgármestere: tanácselnökként kezdte, Erzsébet királynővel is találkozott
Veresegyház – Ha van, aki tankönyvet írhatna a településvezetés tantárgyából, Pásztor Béla biztosan közéjük tartozik.
1965 óta megszakítás nélkül áll a település élén, 25 évig tanácselnökként, majd 1990 óta polgármesterként. Irányítása alatt a poros kis falucskából lakható város lett, a fővároshoz közeli agglomeráció egyik éllovasává vált. Pásztor Béla 84 évesen a hazai településvezetők rekorderének számít, vélhetően a határokon túl sincs hasonlóra példa. Tudásánál és tapasztalatánál csak szerénysége nagyobb. Úgy véli, kizárólag a lakosok tenni akarása emelte fel a várost, mint mondja: egy fecske nem csinál nyarat, bár ha szépen énekel, és azt elfogadja a többség, abból lehet valami.
Nemrégiben esett át a Covidon, látogatásunkat egy héttel átütemezte. Tavaly ősszel a járvány során elvesztette szeretett feleségét. Most mégis tele energiával nyújt kezet irodájában, ami meglepően puritán, igaz, felér egy kisebb múzeummal. Vitrinek, emléktárgyak, fotók, cikkek sokasága. Pásztor Béla mindvégig függetlenként politizált, maga is részt vett még a tanácsi törvények megalkotásában a Kádár-korszak idején. Sok meghatározó politikussal rázott már kezet.
Bár az előző ciklusra is azt mondta, hogy az lesz az utolsó, 2019-ben mégis vállalt még egyet. Most határozottan állítja, 2024-ben végleg visszavonul.
– Teljesen mindegy, minek szólítanak. Bélának, tanácselnöknek vagy polgármesternek. Kérdezték már tőlem, mi a különbség a két tisztség között, a válaszom, hogy semmi a világon. Aki az emberek között van, őket kell szolgálja, azt pedig tegye a legjobb tudása szerint. Olvasson, tanuljon, hogy minél alkalmasabb legyen a feladatra.
1965-ös első megválasztása óta rengeteg minden megváltozott a környezetében. Gimnázium, színház, nemzetközi hírű medvepark, az ország legnevesebb paradicsomültetvénye is ide települt, strandfürdő, hatalmas lakópark is épült a határban. Ám ahogy ön is régi bútordarabnak számít, valami a megújult hivatali épületben is megmaradt.
– Ez ugyanaz a szék, mint amibe annak idején először beleültem. A kárpitját párszor cserélték, de a szék maga a régi – mutatja nevetve az ötvenes éveket idéző, meglehetősen puritán, nem túl kényelmesnek tűnő bútordarabot. Néha meg kellett faékkel erősíteni, hogy ne nyikorogjon. Közel hat évtized, talán össze is nőttek ennyi idő alatt.
– Hazaviszi, ha nyugdíjba megy?
– Nem viszek el semmit. Ami kifejezetten személyes jellegű, azt talán igen, hiszen másoknak nem érték. Persze ha azt mondja az utódom, hogy ezt viszik a hulladékba, akkor inkább megmentem – mondja, de elárulja, hogy nem a szék a siker titka. – A törvények mindig változtak, de valami furfanggal megtaláltuk a módját, hogy megszülessen az, amit szerettünk volna elérni. Szabad időszakként emlékszem vissza az „átkos” időszakra is, sőt néha még szabadabb volt, mint napjainkban. Engem soha, semmilyen körülmény nem fékezett. Ha nem volt pénz valamire, megcsináltuk társadalmi munkában. 1965-től 90-ig ez a falu olyan volt, mint egy hadsereg. Januárban tudták az emberek, hogy az év melyik hétvégéjén jönnek dolgozni. Intézményeket, épületeket húztunk fel, járdákat építettünk – emlékezett vissza büszkén Pásztor Béla.
Amikor Veresegyház megszépült utcáin sétál, rendszeresen eszébe jutnak a régi vályogházak, poros bekötőutak. Azzal viszont soha nem törődött, hogy melyik ciklusban hol állt a népszerűségi mutatója.
– Ez engem nem érdekelt, ha az emberek azt mondták volna, hogy menjek a fenébe, tudomásul vettem volna. Soha nem éreztem, hogy harag venne körül, volt, amikor többen szavaztak rám, volt, amikor kevesebben. Én ugyanazzal az örömmel végzem a munkámat – mondja mosolyogva.
Mindig független volt, pedig több párt is igyekezett megkörnyékezni.
– Persze, próbálkoztak, de eszembe sem jutott belépni bármelyikbe is. Nekem csak az itt élő emberek parancsolnak. Azt, hogy valamilyen szervezet elvárásaihoz nekem alkalmazkodni kelljen, azt nem. Persze tudom, járhat előnyökkel. De tudják rólam, tőlem idehozhatják a világ összes pénzét is, csak annyit mondanék, vigyék nyugodtan haza. Így nem kiszolgáltatottja vagyok az időnek és a történéseknek, hanem egy jókedvű élvezője – fogalmaz a polgármester.
Igaza is van, hiszen ugyanabban a házban lakik, amelyet az apósa épített 1937-ben, még a kerítése sem változott. Pásztor Bélának nincs saját autója.
– Valamikor volt egy Trabantom, akkor vettem, mikor szóvá tették a megyeházán, hogy a motoromon utazva piszkos lett az öltönyöm.
Szavazni pedig elmegy. Mint mondja, az érdekli csak, hogy a pártok értelmes dolgokat csináljanak, a jelöltek ne legyenek gőgösek, az emberek javát és ne a saját vagyonosodásukat szolgálják. Nincs a világon olyan, akire haragudna, állítja, pedig volt, aki feljelentette.
– Amikor befejeződött a per és kimondták, hogy nem terhel felelősség, kijöttünk, és a feljelentőmet is megöleltem, jó egészséget kívántam neki.
Még csak sejti, hogyan telnek majd a napjai, ha becsukja maga mögött az ajtót a hivatalban, ami az élete volt.
– Közösségek, szervezetek akkor is lesznek. Valahova biztosan bekopogtatok, hogy itt vagyok, van időm, csináljunk ezt vagy azt. Ha pedig ebből az irodából kéri ki a tanácsomat az utódom, legjobb tudásom szerint mondom el a véleményemet.
Közel a fővároshoz
Veresegyház 18 ezer lakosú városka, Budapesttől alig 20 percre. Sokan költöztek ki ide az elmúlt években a fővárosból is. Pásztor Béla vezetésével igazi közösséggé formálódott a város. A polgármester családi karrierje is irigylésre méltó: három gyermeke, nyolc unokája és négy dédunokája várja, hogy hivatalából hazatérjen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése