[Talán túl nagy lépésekkel rótta a lelkész az imaház felé vezető utat, mert elterjedt, hogy a leendő templom helyét méri...]

A gödi TüKörkép című lap Így éltek nagyszüleink című rovatában részletet közöl a Népszabadság huszonkét évvel korábbi cikkéből.

*

„Talán túl nagy lépésekkel rótta a lelkész az imaház felé vezető utat, mert elterjedt, hogy a leendő templom helyét méri fel. Amikor erről kérdezték, rögtönzött egy választ: ha egy hét alatt összegyűlik egymillió forint, belevágnak az építkezésbe. Ma pedig már áll az alsógödi református templom.

A század első negyedében Alsógöd, Felsőgöd és Sződliget kialakuló református gyülekezetei előbb a váci anyaegyház leány-, majd fiókegyházaiként növekedtek. 1926-ban Felsőgödön, 1928-ban Alsógödön imaház is épült, 1939-ben pedig mind Felsőgödön, mind Sződligeten felszentelhették az új templomot. A három település társegyházközsége 1938-ban választotta meg első lelkipásztorát, Bene Zoltánt, aki aztán harmincnégy éven át szolgálta az egyházközséget. A két templom felépítése is az ő nevéhez fűződik, a harmadikra, az alsógödire azonban már nem került sor. Az ottani gyülekezet alig hetven emberből áll, mégis örök fájdalmuk volt az alsógödieknek, hogy nincs templomuk. Talán ezért is ébredt fel bennük a remény, amikor meglátták lelkészüket az imaház kertjében járkálni.
– Egy lelkész életében nagyon nagy dolog, ha templomot építhet – mondja Nagy Gábor, a három társegyházközség lelki pásztora. – Az alsógödi templom inkább csak álom volt, mint reális lehetőség, de amikor egy hét alatt több mint egymillió forintot adott össze a gyülekezet, bele kellett vágni. Először ugyan arra gondoltunk, hogy tovább bővítjük az imaházat, de aztán egyre nőtt a rendelkezésre álló összeg. Nyolc és fél millió forintot gyűjtött össze a hatvannyolc fős gyülekezet. Egy gödi építész tervet is készített, de féltünk, hogy erre a szép tervre azért nem lesz elég pénzünk. Elhangzott az a vád, hogy amit építünk, az nem a kor építészetét tükrözi, s ez talán igaz is, mert az új templom megmaradt a klasszikus formánál.
Az építkezés – végül a váci Mladek Ferenc és a budapesti Szép László tervei alapján – 1998 júniusában kezdődött ebből a bizonyos nyolc és fél millió forintból, amelyhez az egyházkerület még félmillióval, az önkormányzat pedig hárommillióval járult hozzá. Az építésvezetést a gödi Kovács Gyula építőmérnök vállalta, a kőművesmunkákat Nagy László irányította. Némi vita is volt az építkezés körül, mivel voltak ellenzői annak, hogy az altemplomban urnatemetőt létesítsenek, az idősebb gyülekezeti tagok viszont abban a templomban akarnak nyugodni majd, amelynek elkészültét annyira várták, s amelyért áldoztak is.
A gödi Kossuth tér nyugati oldalán mindenesetre már áll – tornyával együtt – a százötven ember befogadására alkalmas református templom. Most már a belső szerelés kezdődik, amihez további ötmillió forintra lenne szükség. (De még így is a 16-17 milliós összköltség hihetetlenül alacsony lenne.) A berendezés adott, az imateremből átviszik a faragott szószéket és a régi bútorzatot a templomba, a toronyba pedig a »Manci harang« kerül, amely jelenleg még az imaterem előtti haranglábon áll.
Nagy Gábor – a társegyházközség harmadik lelkésze – hat éve szolgálja a gyülekezetét. Korábban Pestlőrincen volt segédlelkész, de dolgozott taxisofőrként is, a szakmája pedig orgonaépítő. És profi álmodozó.
– Az álmaim közül néhány már valósággá vált, igaz, megvalósításukból azért kiveszem a részemet – mondja a lelkipásztor. – Több mint négy éve sikerült elérni, hogy a felsőgödi templomban legyen orgona, igaz, az elektromos orgonához saját kezűleg csináltam a hangfalakat. Azóta már a legnevesebb orgonisták is játszottak rajta, legutóbb Ella István, és legalább hatvan hangversenyt, illetve zenés áhítatot rendeztünk ott. A sződligeti templomban a saját elektromos orgonám van, az alsógödi új templomba is legalább egy elektromos hangszer kellene. A hagyományos orgona regiszterenként kerülne egymillióba, egy Johannus elektromos orgona viszont már másfél millióért megszerezhető. Bízom benne, hogy előbb vagy utóbb ez az álmom is megvalósul, mint ahogy abban is reménykedem, hogy a sződligeti templom melletti üres telken egyszer majd sikerül egy öregek otthonát építenünk.”
(Népszabadság, 1999. április 3.)

(TüKörkép, 2021. június)