Göd, én így szeretlek

A gödi TüKörkép című lap Így éltek nagyszüleink című rovatában közli Szentkirályi Győző blogbejegyzését.

*

„A Fortepanon találtam ezt a fényképet, amelyik nem is Gödön, hanem talán Pócsmegyeren, Surányban készülhetett. A szülővárosom, s azon belül is Alsógöd ezen a felvételen csak biodíszlet: ott látható a túlsó parton…
Igazából valójában nem sok, de mégis több éve már, hogy elköltöztem Gödről, a mostanság kitelepülőkkel ellentétben engem épp a munkám hozott be a fővárosba, kutató mérnökként ugyanis egy idő után már kényelmetlenné vált az ingázás, ami egyetemi éveim alatt még akár egészen hippisnek is tűnhetett talán. Akkoriban legalábbis élveztem…
Ha azok a vasúti kocsik mesélni tudnának…
Feleségemmel és gyermekeimmel Budapesten teremtettük meg az otthonunkat, szülővárosomban manapság leginkább már csak akkor járok, amikor a még mindig ott élő szüleimet megyünk meglátogatni. Szerencsére tényleg nem kerültem tőlük messzire!
Ezért is örültem meg ennek a képnek, igazából a kompozíció hangulatának, mert nagyjából azt érzékelteti, hogyan érzem én magam mostanában, ha Gödre gondolok…
Ott vagyok valahol ezen a képen talán én is, a túlsó parton, megbújva, még ha nem is egyértelműen kivehető a rejtőzködő alakom. A Fortepan adatbázisa szerint 1990-ben készült a felvétel, tizenkilenc éves voltam akkor, tehát akár valóban ott is lehetnék… Különösen ilyen fürdőruhás nyári időben, sőt, akár a Dunán is lencsevégre kaphattak volna, hiszen akkoriban sokat kajakoztam.
És idős szüleim még ma is ott vannak.
Valahol ugyanezen a képen megbújva…
Nem vagyok az a nagy lírázós típus, de ha a kedvetekre tehetek, és lesz is rá megfelelő fogadókészség, néhány ilyen történetet szívesen felelevenítek majd a a blogomon.”
(Szentkirályi Győző: Göd, én így szeretlek, 2020. november 2.)

(TüKörkép, 2021. június)