2017. február 7., kedd

A férfi meg a nő

A Szabad Magyar Szó versrovatában közli Müller Péter Sziámi versét.

*

A férfi meg a nő
Müller Péter Sziámi verse (videóval)

Kialszik a villany és a nő elillan
A sötétség leple alatt
A férfi nem tudja, mit vitt magával
De mégis inkább fekve marad

A nő a folyosón rohan végig
A kabátja beakad és elhasad
A férfi sejti, kétségbe ejti
Szaladna a nő után, de nem szalad

A nő most egy téves buszra száll föl
És leugrani már nem lehet
A férfi az ágyban duzzog magában
A nő egy csomagot rejteget

Úgy látszik, sötét az egész város
A nő most egy hídon ment át
A férfi az éjjeliszekrényen közben
Kitapogatja a gyertyát

Botorkál a nő a folyóparton
A híd alatt valaki várja
Nem akit ő vár, hanem valaki más
A férfinak nincs gyufája

A nőt elgáncsolják egy kihalt telken
A férfi érzi, hogy gáz van
Az órájára pillant és átkozza a villanyt
A nőn már át is mentek hárman

Valahogy összekaparja magát a nő
Térden állva kóstolja a levegőt
A férfi az ágyban arra gondol
Hogy ki kéne mosni a lepedőt

Mocskos a világ gondolja később
Hát akkor ő se fog mosni mától
A nő egy tükörben meglátja magát
És holtra rémül magától

Úgy látszik, vége az áramszünetnek
Az egész nem volt egy óra
A férfi végre cigire gyújt
A nő visszatekint a folyóra

A férfi most egy dalt ír a nőnek
Már kinn is van az ágyból, és a gépét veri
Közben a farkát is veri
És azt hiszi, hogy ettől ő most very-very…

Most fölnéz és látja, hogy az ajtó tárva
A nő csak áll és hallgat
A férfi a gépelést abbahagyja
Úgy látszik, vége a dalnak

Kihúzza a gépből és nyújtja a nőnek
De a nő, az nem nyúl érte
Erre a férfi inkább felolvassa
Bár a nőnek még remeg a térde

Egy rövidzárlat néha mindent megold
Gondolja magában a férfi
Fidibuszt csinál a nő a dalból
És közben nem pont ugyanazt érzi

A férfi erre semmit se reagál
Örül a megkerült kincsnek
A nő majdnem, de mégse kiabál
Csak, amit elvitt, az már nincs meg

(Szabad Magyar Szó, 2017. február 7.)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése