Titkos nyelvünk

A Szabad Magyar Szó versrovatában közli Ratko Petrović versét.

*

Titkos nyelvünk

Ratko Petrović verse

Ha már nem leszünk eme ég alatt

eltünnek jeleink, titkos kódjaink…

szerelmünk titkos nyelve.

Pedig milyen folyékonyan beszéltük…

Te meg én.

Elfelejtődik minden közös pillanatunk,

mert a szerelem nem kő,

nem hagy nyomot.

Másvalaki fogja,

valahol Asunsioban,

Rómában, Oszlóban, az északi sarkon…

Esetleg éppen itt, az utcánkban, beszélni ugyanazt a nyelvet,

a miénkhez hasonlót.

Ugyanilyen pillekönnyedén

ugyanilyen édes-gügyén.

Olvass ajkamról ajkaddal

Így nem lesz elhibázott szó

megértjük egymást.

Nem kívánkozom el, így a vége felé,

amikor már csak néhány lépésem maradt.

Bartha György fordítása

(Szabad Magyar Szó, 2017. február 27.)