határátkelés

A Szabad Magyar Szó versrovatában közli Jozefina Dautbegović Krajinović versét.

*

határátkelés
Jozefina Dautbegović Krajinović verse

Június van s máris forróság
Tekereg a kocsisor mint kígyó a napon s halottnak tetteti magát
Csak a folyó áll köztem és a túlpart közt
a híd vasszerkezete vám és más badarságok
amelyek csak a fejemben léteznek

Visszatérek a hazámból de igazából azt sem értem mért mentem el
Mindig úgy érzem hogy muszáj
legalább időnként ellenőriznem
úgy van-e még minden ahogyan hátrahagytam
Az a különös fa a városi parkban kettőbe vágva
amely rózsaszín fürtökben virágzik
amint megtudja hogy befutottam

Amit csak láthatok mindent elcsomagolok ilyenkor
Az elkerülhetetlenül sivár napokra
S a koszos ablaknak támasztott fejjel
Türelmesen várok mást úgysem tehetnék

Gyanúsan vizslat a vámos
Mit visz kérdi és mélyen a szemembe néz
miközben éppen a szép arcképemet veti össze ezzel az üres tekintettel itt
Könnyű ruhám alatt szinte semmi sincs rajtam
kivéve persze azt a kis hájat ami az évek alatt a csípőmre ülepedett
amíg arra vártam hogy megszülessen a daytoni békemegállapodás

Visz magával bármilyen tiltott holmit
kérdi s hangjában haladékot sem ad
viszek mondom de az nem vámköteles
Azt majd én döntöm el
mondja
s másik kezével idegesen kopogtatja az irataimat
Mutatom neki az eget itt felettünk
a gyapjas és békés égi jószágokat a kék háttér előtt
s a hegy éles rajzolatát ami egész úton itt vonszolta magát szándékosan
mögöttem csak hogy fokozza bennem a vágyakozást
meg az érzést amit az elköltözöttek azzal a szép szóval illetnek
nosztalgia

Mindig ezek a klimaxos nyanyák a leggyanúsabbak
mormolja ahogy a pléhbódéjába visszatér
mert neki Sziszüphosztól eltérően
megérkezett a váltás.

Slavonski Brod, 2002. VI. 4.

Szabó Palócz Attila fordítása

(Szabad Magyar Szó, 2017. február 5.)