2017. február 14., kedd

A kék tűzeső

A Szabad Magyar Szó versrovatában közli Szergej Alekszandrovics Jeszenyin versét.

*

A kék tűzeső
Szergej Alekszandrovics Jeszenyin verse (videóval)

A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a kóborlásról.
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.

Kívántam a bort, a leányt
s mi voltam? Elgazosult kert.
De most az ivást-mulatást megutáltam:
rontja az embert.

Csak téged lássalak én,
az örvényt barna szemedben.
Ne bolyongj a múlt sürüjén,
ne lakjék más a szivedben.

Te finom-suhanásu leány,
makacs szíved érti-e végre:
a csibész szeretni tud ám!
És engedelmes a vére!

Fene mind az ivó-helyeket,
verset sem írok, ha kivánod;
simogatnám lágy kezedet
s hajadat, mint őszi virágot.

Örökre nyomodba megyek,
itthon, vagy akárhova, távol…
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.

Weöres Sándor fordítása
(Szabad Magyar Szó, 2017. február 14.)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése