2017. február 1., szerda

Fohászféle azért, hogy soha ne kelljen ölnöm

A Szabad Magyar Szó elindítja A nap verse című rovatát, amelynek nyitókölteménye Koncz István alkotása.

*

Fohászféle azért, hogy soha ne kelljen ölnöm
Koncz István verse

Félek!

Zsidóház volt, ahol
lakom,
valamikor, a tiszaeszlári és a
Dreyfus-per idején, –
az apám keresztény, és
arra tanított, hogy a politika
nem erkölcsös dolog; –
(idősebb Koncz István, meghalt
1960. február 28-án, meggyőződését
fenntartotta utolsó leheletéig. –
Kívülem három tanú is van rá, –
hosszú élete során, amikor 1918-ban
Lublinban fejlövését kezelték,
vállalta, hogy bolsevik, pedig
nem is volt az, csak éppen megvetette
azokat, akik gyáván
letagadták)

Anyám még él, őt féltem,
mert apámat s engem
elhagyni nem engedi a fátum,
vagy valami megszállott síri szerelem.

Hát ilyen házban
élek én. –
Ilyen volt apám és ilyen
az anyám.

Félek!

Évek óta leeresztett redőnyök
mögött rejtőzöm,
– a tisztaság rezervátuma? –
Poncius Pilátussal élek bezárkózva, –
sört és bort iszunk néha,
de akadozik a vers, –
lám, az ihletre is átok
a tiszta lelkiismeret.

Félek.

Átgondolom: nem
loptam-e csirkét, vagy mit tudom én
milyen bűn leplezhetné
le esetleg, hogy nem is méltó
e fohász a meghallgatásra:

bár sose kelljen megölnöm
embert!

(Szabad Magyar Szó, 2017. február 1.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése