Egy elszánt csekista Csáktornyáról

A Magyar Hírlap részletet közöl Tamáska Péter megjelenés előtt álló, Egy világváros három börtöne című kötetéből.

*

Garasin neve felmerült a Parlament előtti vérengzés egyik irányítójaként is

Egy elszánt csekista Csáktornyáról

Garasin Rudolf (1895-1969) volt a magyar börtönvilág ura. Csáktornyán, a Zrínyiek városában született, amelyet Trianonban az egész járással a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatoltak, két másik zalai járással együtt. Garasin, nevét illetően, nem tűnik magyarnak; akik ismerték, mind azt mondták, akcentussal beszélte a nyelvünket. Miután besorozták a nagykanizsai 20. honvéd ezredbe és az orosz fronton fogságba esett, 1917-ben beállt a vörös hadseregbe, majd 1918-ban az ellenforradalom megtörésére létrehozott terrorszervezet, a CSEKA jaroszlávi parancsnoka lett.

A mozaikszónak az orosz eredetije is fenyegető volt, ugyanis éket jelent. A CSEKA pedig távolról sem volt úri fiúk gyülekezete: Trockij, Lenin és Dzerzsinszkij utasításait kegyetlenül végrehajtották, s túszaikat „szociológiailag” csoportosítva, a megszabott százalékos arányban végezték ki attól függően, hogy az adott városban és kormányzóságban melyik társadalmi réteget kellett megfélemlíteni. Saját statisztikáik szerint 1918 és 1923 között ezerkétszáztizenöt papot, hatezer-ötszázhetvenöt tanárt, nyolcezer-nyolcszáz orvost, ötvennégyezer-nyolcszázötven tisztet, kétszázhatvanezer katonát, tízezerötszáz rendőrt, negyvennyolcezer csendőrt, tizenkilencezer nyolcszázötven hivatalnokot, háromszáznegyvennégyezer-kétszázötven szellemi munkást, nyolcszáztizenötezer parasztot és százkilencvenkétezer munkást végeztek ki.

Leszerelése után Garasin mérnöki diplomát szerzett, és a nyomdaipari tröszt igazgatója, majd az orosz tagköztársaság könnyűipari minisztériumának főosztályvezető-helyettese lett. A németek elleni háborúban aktivizálták, és partizánosztagok szervezésével bízták meg. A belügyi népbiztosság őrnagyaként 1944. december 23-án érkezett Debrecenbe, az ideiglenes kormány székhelyére, és a belügyminiszter Erdei Ferenc, majd utóda, az ugyancsak szovjet belügyi tiszt, Nagy Imre alatt megszervezte a belügyi tárca börtönügyi osztályát. A Rákosi-féle diktatúra kezdetén a módszeréről „vesés Princznek” nevezett Princz Gyula őrnaggyal közösen létrehozta a recski és a tiszalöki kényszermunkatábort, és a Gulag-rendszer mintájára több mint harminc bv-munkahelyből álló rabmunkahálózatot működtetett. a A börtönök felügyelete 1952-ben átkerült a belügyi tárcához, és Garasint nevezték ki ezredesi rangban a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának első vezetőjévé. Neve felmerült 1956-ban az október 25-i, a Parlament előtti vérengzés egyik irányítójaként, és a kádári éra elején meglepetésre Mongóliába küldték nagykövetnek. (El akarták tüntetni, mint annak idején Lovas Mártont a biatorbágyi robbantás után?) Előtte azonban még részt vett a kádári megtorlásban.

Idézet egy volt szovjet ösztöndíjas visszaemlékezéséből: „Kozma u-i gyűjtőfogház, Kistarcsa, 1957 nov. végéig: itt komolyan folyt már az »ellenforradalom felszámolása«, brutális, órákig tartó verésekkel, okos beszélgetésekkel, ijesztgetésekkel. Velem egy 190 centis százados foglakozott, amíg Garasin (Rudolf) nyugodtan almát hámozott neki és magának az asztalnál. Garasin állítólag csak egészen spéci eseteknél akart jelen lenni. »Itt már minden van, miniszter, újságíró, színész, esztergályos, de vörös diplomás szovjet ösztöndíjas bőrét még nem készítettem ki.« Garasin ebbe nem avatkozott (bele). Általában szemlélődött. Néhány pejorativitással kevert orosz mondatot intézett hozzám a háláról, hálátlanságról, sorsom kilátástalanságáról (…) Felvilágosítottak, hogy (vádpontjaim) fele elég arra, hogy 3 napon belül kivégezzenek.”

„Az interneten található további adatok szerint Garasin Rudolf emlékére a Kádár-korszakban két szobrot is állítottak. Metky Ödön (1906-1985) bronzszobrát 1977-ben Szombathelyen, a Söptei úti laktanyában, Tóth Emőke (1942) Garasin Rudolfot ábrázoló bronz-kő szobrát pedig 1988-ban, ugyancsak Szombathelyen, a helyőrségi klubban” - olvashatjuk a Gazsó – Zelei szerzőpáros Őrjítő mandragóra című munkájának terjedelmes lábjegyzetében. Aztán jött a rendszerváltoztatás: a szobrokat eltávolították, és a Garasinról elnevezett, előre gyártott elemekből készült szombathelyi laktanya homlokzatáról leverték a nevét. Ma az átalakított és új épületekkel gazdagodott laktanyakomplexum - a sors iróniája – a büntetés-végrehajtás legnagyobb börtöne. A Szabadság nevű munkáspárti lap egy 2008-as méltató cikke szerint pedig Garasin még ma is a munkásmozgalmi „Hősök” panteonjába való.

(Magyar Hírlap, 2016. október 24.)

Garasin Rudolf