A csodálatos Gombaszögi nővérek

A Magyar Hírlap közli Szabó Palócz Attila írását Gombaszögi Elláról, a múlt századelő nagyszerű színésznőjéről.

*

A csodálatos Gombaszögi nővérek

Lehár Ferenc és Kálmán Imre háborús kompozíciói, avagy a két nagyszerű komponista budapesti látogatása és A nap lovagja című vígszínházi produkció Nyuszija

„Megírtuk, hogy a Hadsegélyző Hivatal megbízásából Révész Ferenc, az Országos Színészegyesület Irodalmi ügynökségének vezetője koncertet rendez, amelynek keretében Lehár Ferenc és Kálmán Imre is fellépnek a koncert dobogón. A hangverseny nagy előkészületei közben Lehár és Kálmán néhány nappal előbb megérkeztek Budapestre” – így írt száz évvel ezelőtt a Színházi Élet című lap az 1916. február 20-i számában, amelynek címoldalán Gombaszögi (vagyis ahogyan akkoriban írták: Gombaszöghy) Ella színművésznő, a Vígszínház társulata tagjának portréját közölték. Nagyon ismert vezetéknév volt ez a kor magyar színjátszásában, hiszen a Gombaszögi lányok négyen voltak testvérek, s mindnyájan a világot jelentő deszkákon keresték boldogulásukat: Frida, Ella, Irén és Margit. Közülük ketten, az 1890-ben született s magának komoly és mély drámai szerepek megformálásával nevet szerző Frida, valamint a nálánál nyolc évvel fiatalabb – s talán ugyanennyivel bohóbbnak is mondható –, elsősorban komikaként országosan ismertté és népszerűvé vált Ella voltak a közönség igazán nagy kedvencei. Persze az országos ismertséghez már akkoriban is nagy szüksége volt a művészvilágnak az ilyen alkalmakra, mint amilyet a Színházi Élet szerkesztőségétől kapott Gombaszögi Ella ezen a háborús februári napon.

Az 1898 decemberében született fiatalabb testvért, Gombaszögi Ellát zsenge tizenéves lánykaként, már első éves színiakadémista korában, 1913-ban szerződtette a Vígszínház, így hát három évvel később, amikor arcképe az itt látható címlapfotón megjelent, már több szereppel is bizonyíthatta tehetségét. Ennek pedig – a művésznő nevével együtt – nagyon hamar híre ment nemcsak a korabeli sajtóban, de a színházkedvelő, színházlátogató publikum körében is. Egyáltalán nem meglepő, nem csoda hát az sem, hogy éppen őt választották a Lehár Ferencet és Kálmán Imrét itthon köszöntő szám címlapjára. Mint írták (sajnos szerző megjelölése nélkül): „Kálmán Imre gyakran van Budapesten, de Lehár ritka vendég nálunk. Felhasználtuk az alkalmat és felkerestük a világhírű operettkomponistát a Vigadóban, ahol a nagy koncert egyik próbáját tartotta. Szerda dél volt, kinn szemezett a csendes februári eső, az óriási terem egyik sarkában éppen akkor szedelőzködtek Fricsai derék katonabandistái. A zenekari próbának vége volt, most a szólók kezdődtek. Az újságíró ilyenkor leül egy csendes sarokba és hallgatja a próbát. A társaság nem mindennapi, Lehár Ferenc, Kálmán Imre, Dömötör Ilona, Székelyhidy Ferenc és Székelyhidyné Marschalkó Rózsi, aki elkísérte az urát a próbára. Először Kálmán ül a zongorához és átveszi a maga számait az Opera két kitűnő tagjával, aztán felkel és átadja Lehárnak a helyét. A zongorán a gyönyörű hangok sora csendül fel: a Cigányprímás és az Éva akkordjai régi kedves emlékeink, aztán néhány uj dal következik: Lehár és Kálmán háborús kompozíciói.” S lehetett talán egy ötödik Gombaszögi lány is a korabeli magyar, s elsősorban fővárosi színpadokon? Takács István így írt erről a Színészkönyvtár oldalain: Gombaszögi Ella „Budapesten született és három színésznő nővére – Margit, Frida és Irén – példájára ő is a Színművészeti Akadémiára iratkozik be. (Volt állítólag ötödik Gombaszögi is, de a színháztörténet számára kiléte ismeretlen maradt.)”

A Színházi Életnek ugyanebben a lapszámában a Vígszínház, amelynek társulatát ezekben az években – egészen 1924-ig, a Magyar Színházhoz való távozásáig – Gombaszögi Ella is erősítette, A nap lovagja című előadását népszerűsítette: Bródy Sándor regényéből színpadra alkalmazta Hajó Sándor. A Nyuszi szerepét alakító művésznőnek olyan partnerei voltak ebben a produkcióban, mint Fenyvessy Emil (A herceg), Varsányi Irén (Júlia), ifj. Ditrói Mór (László gróf, Nyuszi bátyja) vagy Kertész Dezső (Asztalos Aurél). S az ügyes marketingesek már akkor is tudták, hogy előadás közben bizony megszomjazik az ember: „Színház után a New-York kávéházba megyünk” – olvashatjuk a hirdetést a színlap alatt. Az 1951. november 12-én elhunyt Gombaszögi Ella végső nyughelyét a fővárosban, a Kerepesi temető 33-

1-51/a parcellájában Pásztor János szobrászművésznek a nagyszerű színésznőt ábrázoló alkotása őrzi. Nyugodjék békében!

(Magyar Hírlap, 2016. október 15.)