A Magyar Hírlap közli Szabó Palócz Attila írását Gombaszögi Elláról,
a múlt századelő nagyszerű színésznőjéről.
*
A
csodálatos Gombaszögi nővérek
Lehár Ferenc és Kálmán Imre háborús kompozíciói, avagy a két nagyszerű
komponista budapesti látogatása és A nap lovagja című vígszínházi produkció
Nyuszija
„Megírtuk, hogy a Hadsegélyző Hivatal megbízásából Révész
Ferenc, az Országos Színészegyesület Irodalmi ügynökségének vezetője koncertet
rendez, amelynek keretében Lehár Ferenc és Kálmán Imre is fellépnek a koncert
dobogón. A hangverseny nagy előkészületei közben Lehár és Kálmán néhány nappal
előbb megérkeztek Budapestre” – így írt száz évvel ezelőtt a Színházi Élet című
lap az 1916. február 20-i számában, amelynek címoldalán Gombaszögi (vagyis
ahogyan akkoriban írták: Gombaszöghy) Ella színművésznő, a Vígszínház társulata
tagjának portréját közölték. Nagyon ismert vezetéknév volt ez a kor magyar színjátszásában,
hiszen a Gombaszögi lányok négyen voltak testvérek, s mindnyájan a világot
jelentő deszkákon keresték boldogulásukat: Frida, Ella, Irén és Margit. Közülük
ketten, az 1890-ben született s magának komoly és mély drámai szerepek
megformálásával nevet szerző Frida, valamint a nálánál nyolc évvel fiatalabb –
s talán ugyanennyivel bohóbbnak is mondható –, elsősorban komikaként országosan
ismertté és népszerűvé vált Ella voltak a közönség igazán nagy kedvencei. Persze
az országos ismertséghez már akkoriban is nagy szüksége volt a művészvilágnak az
ilyen alkalmakra, mint amilyet a Színházi Élet szerkesztőségétől kapott
Gombaszögi Ella ezen a háborús februári napon.
Az 1898 decemberében született fiatalabb testvért, Gombaszögi
Ellát zsenge tizenéves lánykaként, már első éves színiakadémista korában, 1913-ban
szerződtette a Vígszínház, így hát három évvel később, amikor arcképe az itt
látható címlapfotón megjelent, már több szereppel is bizonyíthatta tehetségét.
Ennek pedig – a művésznő nevével együtt – nagyon hamar híre ment nemcsak a
korabeli sajtóban, de a színházkedvelő, színházlátogató publikum körében is.
Egyáltalán nem meglepő, nem csoda hát az sem, hogy éppen őt választották a
Lehár Ferencet és Kálmán Imrét itthon köszöntő szám címlapjára. Mint írták
(sajnos szerző megjelölése nélkül): „Kálmán Imre gyakran van Budapesten, de
Lehár ritka vendég nálunk. Felhasználtuk az alkalmat és felkerestük a világhírű
operettkomponistát a Vigadóban, ahol a nagy koncert egyik próbáját tartotta.
Szerda dél volt, kinn szemezett a csendes februári eső, az óriási terem egyik
sarkában éppen akkor szedelőzködtek Fricsai derék katonabandistái. A zenekari próbának
vége volt, most a szólók kezdődtek. Az újságíró ilyenkor leül egy csendes
sarokba és hallgatja a próbát. A társaság nem mindennapi, Lehár Ferenc, Kálmán
Imre, Dömötör Ilona, Székelyhidy Ferenc és Székelyhidyné Marschalkó Rózsi, aki
elkísérte az urát a próbára. Először Kálmán ül a zongorához és átveszi a maga
számait az Opera két kitűnő tagjával, aztán felkel és átadja Lehárnak a helyét.
A zongorán a gyönyörű hangok sora csendül fel: a Cigányprímás és az Éva
akkordjai régi kedves emlékeink, aztán néhány uj dal következik: Lehár és
Kálmán háborús kompozíciói.” S lehetett talán egy ötödik Gombaszögi lány is a
korabeli magyar, s elsősorban fővárosi színpadokon? Takács István így írt erről
a Színészkönyvtár oldalain: Gombaszögi Ella „Budapesten született és három
színésznő nővére – Margit, Frida és Irén – példájára ő is a Színművészeti
Akadémiára iratkozik be. (Volt állítólag ötödik Gombaszögi is, de a
színháztörténet számára kiléte ismeretlen maradt.)”
A Színházi Életnek ugyanebben a lapszámában a Vígszínház,
amelynek társulatát ezekben az években – egészen 1924-ig, a Magyar Színházhoz való
távozásáig – Gombaszögi Ella is erősítette, A nap lovagja című előadását
népszerűsítette: Bródy Sándor regényéből színpadra alkalmazta Hajó Sándor. A
Nyuszi szerepét alakító művésznőnek olyan partnerei voltak ebben a
produkcióban, mint Fenyvessy Emil (A herceg), Varsányi Irén (Júlia), ifj.
Ditrói Mór (László gróf, Nyuszi bátyja) vagy Kertész Dezső (Asztalos Aurél). S
az ügyes marketingesek már akkor is tudták, hogy előadás közben bizony
megszomjazik az ember: „Színház után a New-York kávéházba megyünk” –
olvashatjuk a hirdetést a színlap alatt. Az 1951. november 12-én elhunyt
Gombaszögi Ella végső nyughelyét a fővárosban, a Kerepesi temető 33-
1-51/a parcellájában Pásztor János szobrászművésznek a
nagyszerű színésznőt ábrázoló alkotása őrzi. Nyugodjék békében!
(Magyar Hírlap, 2016. október 15.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése