Egy eszmeileg-politikailag elkötelezett hivatás

A Hét Nap közli Szabó Palócz Attila cikkét Egy eszmeileg-politikailag elkötelezett hivatás címmel, amelyben az Új Symposion 1983-as ügyével összefüggésbe hozható, most előkerült magyarországi belső elhárítási, III/III-as dokumentumokat dolgozza fel.

*

Egy eszmeileg-politikailag elkötelezett hivatás

Hogyan figyelte meg a III/III-as ügyosztály az Új Symposion folyóirat tevékenységét, és a Sziveri János vezette szerkesztőség 1983-as szétverését? (5. rész)

„Behhh… tizenhét éves voltam. Ezek a korai nyolcvanas évek, úgy nagy általánosságban véve, jók és jelentősek voltak Újvidék számára, hiszen itt vagyunk, ma is az akkori vívmányok eredményeit élvezzük és azok között élünk: többek közt a SPENS, a Szabadság híd, és végső soron a Szerb Nemzeti Színház, az új és csodálatos épület egy lengyel építész tervei alapján, a fehér ultramodern bástya, amit hamarosan sampitének neveztek el, azzal a jellegzetes minden–mintha–mellékes–volna újvidéki iróniával. Soha nem volt ezt igazán menő dolog kimondani, de én a magam módján szeretem ezt a lehetetlen épületet; másfelől azonban, igaz, ami igaz, miatta bűnös módon lerombolták a régi Zsidó utca felét, s az egyik oldalát, amely ma már csak Aleksandar Tišma Knjiga o Blamu (Blahm könyve) című művében létezik, ebbe a nagy regénybe költöztették át, áthordódott és megőrződött ebben házról házra minden, hogy el se tűnhessen immár, amíg vagyunk még néhányan, akik el tudjuk olvasni. Ez az épület pedig, a sampite, mintha azóta is elátkozott lenne, talán a megépítésétől, talán csak e korai bemutatójától kezdve…” – így írt hát Teofil Pančić a Vreme című belgrádi hetilap 2012. október 11-i számában, a Kraška jama usred Novog Sada című cikkében a Golubnjača című előadás harminc évvel korábbi bemutatójáról.

S mint ahogy minden III/III-as és egyéb ügynöki jelentés is mindig azzal ért véget, hogy a jelentéstevő, illetve az információkat értékelő hivatalos személy (ezredes, alezredes, osztályvezető, alosztályvezető, miniszterhelyettes…) összefoglalta a dokumentumban feldolgozott megfigyelési eredmények, „észlelések” alapján foganatosítandó intézkedéseket, huszonkilenc esztendővel korábban, az 1983. március 21-én keltezett, A művelődési rovat eszmei-politikai problémái című, a Magyar Szó szerkesztőségében készült belső jelentés ugyanúgy azzal zárult, hogy az anonimitásba menekülő szerző igyekezett egységbe fogni, meghatározni és definiálni a következtetései nyomán a jövőre nézve elvárt magatartást, illetve viselkedést. A lehető legnagyobb szigorral… Azt írta: „A további fölzárkózás, elmélyültebb munka érdekében nyilván nagy erőfeszítéseket kell tenni a rovat valamennyi munkatársának és szerkesztőjének, kezdve a rendelkezésre álló információk, újságok, folyóiratok jobb kiaknázásától, a gyors és elvszerű reagálástól a napi, heti munka alaposabb tervezésén át egészen a rovat káderállományának fölfrissítéséig, továbbá eszmei-politikai fölvértezéséig, jobb értesültségéig.

Az eszmei áramlatokra, főleg a pártideológiáktól, az osztályszempontokból, az önigazgatástól, a dolgozóktól idegen jelenségekre való hathatós, és gyors reagálás nyilván megköveteli a külmunkatársak ilyen szempontú közreműködését, hozzáállását. Annál is inkább, mert nem egy esetben tapasztaltuk, hogy visszautasításra talál a káros szellemi irányzatokra való reagálással kapcsolatos kérésünk.

Mindezzel kapcsolatban a rovat leszögezi, hogy az újságírás eszmeileg-politikailag elkötelezett hivatás, s nem engedi meg a tétovázást, a liberális viszonyulást a közösen meghatározott megbízásokhoz. Ezért elítéli Mák Ferenc magatartását, megállapítva, hogy nem tett eleget kijelölt feladatának.

Egyúttal a rovat elfogadta a további munkáját egyengető akciótervét, amely szerves része ennek a rövid elemzésnek” – ilyen szervilis sorokban jegyzetelt hát A művelődési rovat eszmei-politikai problémái címmel megfogalmazott belső jelentés anonimitásba menekülő szerzője 1983-ban a Magyar Szóban. Persze, hiszen ki is sietne ilyesmit a nevére venni?! Mint azt sorozatunk korábbi részeinek egyikében már jeleztem is, Csorba Béla és Vékás János A kultúrtanti visszavág című, 1993. május 9-ére datált, kéziratként megjelölt, különösen értékes dokumentumgyűjteménye nem jegyzi a Magyar Szó szerkesztőségében készült, itt idézett belső jelentést. Egy helyen, egy másik dátumnál azonban – ha csak egy idézett mondatban is, de – utalnak rá a szerzők:

„1983. május 5.

A Magyar Szó fegyelmi bizottsága nyilvános figyelmeztetésben részesítette Mák Ferencet az ÚS elleni szöveg megírásának visszautasítása miatt.

1983. május 9.

A Vajdasági Szocialista Ifjúsági Szövetség Tartományi Választmányának Elnöksége az ÚS-ban 1982-ben kialakult helyzetet elemezve úgy ítélte meg, hogy »a nyilvánvaló sikerek és eredmények mellett a vizsgált időszakban a folyóirat szerkesztősége néhány szembeötlő hibát is elkövetett a szerkesztéspolitikában, s ezek nem véletlenszerű melléfogások, hanem határozott tendenciaként jutnak kifejezésre, és nem minősíthetők másnak, mint a szerkesztőségi tagok zöme eszmei érzéketlensége és politikai éretlensége következményének.«” Sziveri Jánost a VSZISZ elnöksége leváltotta, s a „folyóirat új fő- és felelős szerkesztőjének megválasztásáig erre a tisztségre ideiglenesen Kartag Nándort, a Képes Ifjúság társultmunka-alapszervezet vezetőjét jelölte ki. […] A Forum Hetilapok KSZ-alapszervezetének elvtársi bizottsága Sziveri Jánost kizárás előtti megrovásra javasolta. […]

1983. május 10.

Az ÚS szerkesztő bizottsága levélben fejezte ki tiltakozását a VSZISZ TB Elnökségnek döntése ellen, amelyben kifejezi véleményét, »hogy az Elnökség megalapozatlan határozataival a jugoszláviai magyar kultúra fiatal nemzedékének egész eddigi tevékenységét megkérdőjelezi, és gátolja kultúránknak az egyetemes jugoszláv szellemi élet korszerű áramlataival megindult integrálódását.«

Csorba Béla értesítette az ÚS szerkesztőségét, hogy visszavonja az áprilisi és májusi számban közölni szándékozott kéziratait.

A Magyar Szó szerkesztő bizottsága megállapította, hogy »Mák Ferenc az angazsált politikai újságírás követelményeinek nem felel meg«.” Mák Ferenc munkaviszonyát végül is 1983. június 14-én szüntették meg a Magyar Szónál.

Mindezek az események után kezdett szerveződni a Magyar Írószövetségben (is…) Budapesten (de Magyarország más városaiban, így Csongrád megyében, Szegeden is…) az aláírásgyűjtés az ekkor menesztett szerkesztőség mellett. Erre pedig már – az akkor még különösen szigorúan őrzött, távolról sem schengeni, de egyértelműen vasfüggönyös államhatár túloldalán – a hírhedt III/III-as ügyosztály is „felkapta a fejét”, hiszen alig néhány héttel később, 1983. május 30-án kelt a Földesi Jenő vezérőrnagy, miniszterhelyettes által jóváhagyott, százhatos számú „napi operatív információs jelentés”, amelyet nemrégiben – a sorozatunkban már ismertetett többi dokumentummal együtt – a budapesti Hamvas Intézet archívumából kaptam meg. A jelentéstevő így informálta megbízóit:

„13./ R. SÁNDOR író, budapesti lakos arról tájékoztatta szegedi kapcsolatát, a »Szerkesztő« fn. bizalmas nyomozás célszemélyét, hogy 29 írótársának aláírásával levelet intéztek az Írószövetség elnökségéhez. Levelükben kifejtik, hogy nyugtalansággal értesültek az újvidéki Symposion szerkesztőségi tagjainak hivatalos megbízatásuk lejárta előtti felmentéséről. Indokoltnak tartják, hogy az Írószövetség hivatalos formában mondjon köszönetet az eddigi szerkesztőbizottságnak, s ugyanakkor fejezze ki aggodalmát a szerkesztők adminisztratív úton való eltávolítása miatt.

Az információ megbízható, ellenőrzött.

Intézkedés:

– jelentik a BM III/III Csoportfőnökségnek;

– az információt felhasználják a »Szerkesztő« fn. bizalmas nyomozásban;

– tájékoztatják az MSZMP Csongrád megyei bizottságának első titkárát.” A napi operatív információs jelentést Vagyoczky Béla (1933–1997) írta alá osztályvezetőként, rendőr ezredesi rangban, amit halálig is viselt. És akkor itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amikor ajánlott egy nagyot lapoznunk a Symposion-mozgalom krónikájában, vagyis Csorba Béla és Vékás János dokumentumgyűjteményében, A kultúrtanti visszavág című kötetben. Öt év telt el időközben: 1988. október 27-én írta meg a kiadvány egyik szerzője, Csorba Béla a Vajdasági Íróegyesület elnökségének címzett levelét, amelyben kérte, hogy vizsgálják meg – vizsgálják felül – az Új Symposion 1983-as ügyét, illetve Sziveri János fő- és felelős szerkesztő, valamint a munkatársai leváltásának körülményeit. Ezzel pedig tulajdonképpen egyfajta lavinát indított el a korabeli vajdasági magyar közéletben, egy olyan lavinát, amelynek következményeit azóta is tisztázatlanul – hiszen oly jellemző ez ránk – fekélyként cipeljük magunkkal a lelkiismeretünkön; újságcikkek, nyílt levelek, vitairatok jelentek meg (ezek teljes és hiánytalan dokumentációja messze meghaladja egy hasonló kollekció „méltányos”, vagyis még fogyasztható, az olvasó által is átláthatóan befogadható terjedelmét… feldolgozása és értelmezése a teljesség igényével gyakorlatilag elképzelhetetlen…); Újvidéken vitaesteket tartottak a témában, előbb a Duna utcában, majd az Ifjúsági Tribünön, a Katolikus portán.

Utóbbi helyszínen gyűltek össze 1983. november 9-én nemcsak az érintettek, de a téma iránt érdeklődő „kívülállók” is. Az itt elhangzott felszólalások némelyikének – vágott! – felvételét hagyományos audio kazettán Balázs Attilától kaptam meg, aki akkor az Újvidéki Rádiónak rögzítette az elhangzottakat. Most, a Hét Napban futó sorozatunkkal párhuzamosan, digitalizáltam ezeket a felvételeket, és feltöltöttem az internetre egy rég nem használt, kallódó (csoda, hogy még egyáltalán megvan…), erre az alkalomra azonban egy kicsit sebtében leporolt, s egyelőre csupán ezzel az egy bejegyzéssel felfrissített blogra. Így hát mostantól bárki meghallgathatja ezeket a felvételeket a Szpray.blogspot.hu/2016/10/vitaest-az-uj-symposion-cimu.html címen.

Váljék testi, lelki és szellemi épülésére!

(Hét Nap, 2016. október 19.)

Az 1983. május 30-án keltezett „napi operatív információs jelentés” miniszterhelyettesi szinten jóváhagyva, Vagyoczky Béla rendőr ezredes, osztályvezető aláírásával hitelesítve