A Magyar Hírlap részletet közöl Tamáska Péter megjelenés
előtt álló, Egy világváros három börtöne című kötetéből.
*
Az ’56-os népvezér halála
A felkelők elfoglalták
a Szabad Nép székházát, és ott Függetlenség címen készítettek lapot
Dudás József, a Marosvásárhelyen született ötvenhatos
népvezér története a legfélelmetesebbek közül való. Recski rabként 1951-ben
kiadták a Securitáténak, hogy „tárja fel ügynöki múltját”. A legkegyetlenebbnek
mondott jilavai fegyházban tartották három éven át, és arra voltak kíváncsiak,
hogy a királyi Románia egykori politikai foglyaként mit tud Anna Paukerről, a párt
egyik vezetőjéről, az akkori román külügyminiszterről, aki ellen Georghiu Dej,
a román pártfőtitkár Sztálinnal egyeztetve pert tervezett.
Sztálin halála után az anticionista pert lefújták, és
szabadulása után Dudást itthon rehabilitálták, majd Budapesten, egy VIII.
kerületi üzemben dolgozott. Előéletéhez tartozott, hogy részt vett Horthyék
első, nem hivatalos, a kiugrást célzó moszkvai delegációjában, és a koalíciós
időkben a munkásszövetkezet eszméjét és gyakorlatát állította szembe Gerő
Ernőnek és Vas Zoltánnak a Gazdasági Főtanácson keresztül kialakított
államkapitalista modelljével.
A forradalomban két, a Széna téren október 27-én és 28-án
tartott nagy hatású beszédével lett ismertté. Október 29-én a városháza
nagytermébe zsúfolódott mintegy ötszáz küldött a Nemzeti Bizottmány elnökének
választotta, és amikor fegyvereseivel elfoglalta a Szabad Nép székházát,
Függetlenség, majd Magyar Függetlenség címen kiadott lapjával az utca népét
szólította meg. „Nem ismerjük el a jelenlegi kormányt” – írta, mert nem más,
mint a visszarendeződés kormánya. Amikor 30-án tárgyalt Nagy Imrével, figyelmezette,
hogy az oroszokban nem lehet megbízni, és követelte, hogy a felkelők adhassanak
kormánytagokat. A második szovjet beavatkozás után, amikor Kádá-rék cselből
tárgyalni kezdtek a munkástanácsokkal, Varsányi József volt rendőrtiszt - akit
csempészésért internáltak Kistarcsára, és így került a recskiek közé -
közvetített Dudás és Kádár János között. A megadott időpontban érkeztek a
Parlamenthez, ahol Varsányit és a második invázió során megsebesült Dudást
kirángatták a kocsiból. A volt rendőrt három nap múlva elengedték, Dudást
viszont a Fő utcai katonai ügyészségen szovjet tisztek hallgatták ki.
Eörsi és Obersovszky is említette az oroszok érezhető
jelenlétét a Fő utcai épületben. Nyomoztak, kihallgattak: az első pillanatokban
Szerov tábornok, a KGB főnöke személyesen irányította őket. Dudás rajta volt
Szerovnak a letartóztatandókról összeállított listáján, és kihallgatója,
Gneuser KGB rendőr ezredes december 1-jei feljegyzésében már úgy beszélt róla,
mint „politikai kalandorról”. S amikor 1957. január 16-án Kádár és Csou En-laj
kínai külügyminiszter tárgyalt a magyarországi helyzetről - a kínaiak kölcsönt
adtak az ország rendbe tételéhez -, az erről készült feljegyzésben, a hetedik
és nyolcadik oldalon Dudás halálra ítéléséről is szó esett. Január 20-án a Népszabadság
közölte Dudás Józsefnek és a Széna tériek vezérének, Szabó Jánosnak a
kivégzését azzal a megjegyzéssel, hogy Dudás sohasem volt kommunista.
A kínaiak által a „népen belüli ellentmondás” megoldásának
ékes példáját szerette volna Dudá-sék
kivégzésével Mao elnöknek Kádár megmutatni? Nem tudjuk. Tamáska Lóránd, az
1961-ben disszidált neves kórboncnok az emigrációban azt állította, hogy Dudást
élve nem akaszthatták fel, mert már előtte agyonverték. Az egykori rendőr
alezredes, Varsányi pedig - aki a
nyugatiaknak is kémkedhetett - nem sokáig élvezhette a „bolse vita” gyönyöreit:
Magyar utcai lakásán egy este agyonlőtték.
„Úri bűnöző” is akadt a jól működő ügynökök között. Őt még a
Horthy-rendőrség fogta el négyrendbeli betöréses lopásért, ezért is kapta az
„úri bűnöző” nevet. A BRFK betörési csoportja 1946-ban szervezte be, és
tartótisztjei „Rónai” fedőnéven futtatták. Sikeresen leplezett le több
kasszafúrót, és bár 1954-ben két volt rendőrtiszttel együtt zsarolási ügybe
keveredett, egy-két bűnszövetkezet újabb lebuktatása révén szabadlábon
maradhatott. Aztán 1955-ben átvette a BM II/5. hírszerző osztálya, és három
hónapos kiképzés után Auszt-riában szerette volna bedobni. A BRFK Betörési
Alosztály azonban 1956 júniusában tizennégy rendbeli lopás vádjával
letartóztatta, és a bíróság hét évre ítélte. „Október 30-án forradalmárok
szabadították ki többekkel a Markó utcai fogházból, s a forradalom leverése
után ismét ügynöki munkára jelentkezett. A BV. Országos Parancsnoksága
büntetésmegszakítást biztosított számára.”
„Rónai”, az örök börtöntöltelék hálátlan, ám de nem
megvetendő szerepét játszotta hol kint, hol bent.
Volt, akit a vizsgálat során szerveztek be. V. E. október
24-től november 4-ig ápolónő volt a Corvin közben. Jelentéseit a dorogi és
esztergomi rendőrségi fogdából, majd a Markó utcai fogházból írta. Amnesztiával
szabadult 1959-ben, de ezután is a hálózat tagja maradt. Főleg Corvin közi
elítéltekre, azok barátaira és családtagjaira állították rá, és a corvinisták
első parancsnokának, a kivégzett Kovács Lászlónak a szüleiről is adott
jelentést. Neve több dossziéban is szerepel az Állambiztonsági Szolgálatok
Történeti Levéltárának átadott iratokban. Egyszerű, a civilizációhoz tartozik
egy jó baráti beszélgetés és a cigaretta - biztatták tartói, s leszívták a
füstöt rekeszizomig.
(Magyar Hírlap, 2016.
október 24.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése