Az ’56-os népvezér halála

A Magyar Hírlap részletet közöl Tamáska Péter megjelenés előtt álló, Egy világváros három börtöne című kötetéből.

*

Az ’56-os népvezér halála

A felkelők elfoglalták a Szabad Nép székházát, és ott Függetlenség címen készítettek lapot

Dudás József, a Marosvásárhelyen született ötvenhatos népvezér története a legfélelmetesebbek közül való. Recski rabként 1951-ben kiadták a Securitáténak, hogy „tárja fel ügynöki múltját”. A legkegyetlenebbnek mondott jilavai fegyházban tartották három éven át, és arra voltak kíváncsiak, hogy a királyi Románia egykori politikai foglyaként mit tud Anna Paukerről, a párt egyik vezetőjéről, az akkori román külügyminiszterről, aki ellen Georghiu Dej, a román pártfőtitkár Sztálinnal egyeztetve pert tervezett.

Sztálin halála után az anticionista pert lefújták, és szabadulása után Dudást itthon rehabilitálták, majd Budapesten, egy VIII. kerületi üzemben dolgozott. Előéletéhez tartozott, hogy részt vett Horthyék első, nem hivatalos, a kiugrást célzó moszkvai delegációjában, és a koalíciós időkben a munkásszövetkezet eszméjét és gyakorlatát állította szembe Gerő Ernőnek és Vas Zoltánnak a Gazdasági Főtanácson keresztül kialakított államkapitalista modelljével.

A forradalomban két, a Széna téren október 27-én és 28-án tartott nagy hatású beszédével lett ismertté. Október 29-én a városháza nagytermébe zsúfolódott mintegy ötszáz küldött a Nemzeti Bizottmány elnökének választotta, és amikor fegyvereseivel elfoglalta a Szabad Nép székházát, Függetlenség, majd Magyar Függetlenség címen kiadott lapjával az utca népét szólította meg. „Nem ismerjük el a jelenlegi kormányt” – írta, mert nem más, mint a visszarendeződés kormánya. Amikor 30-án tárgyalt Nagy Imrével, figyelmezette, hogy az oroszokban nem lehet megbízni, és követelte, hogy a felkelők adhassanak kormánytagokat. A második szovjet beavatkozás után, amikor Kádá-rék cselből tárgyalni kezdtek a munkástanácsokkal, Varsányi József volt rendőrtiszt - akit csempészésért internáltak Kistarcsára, és így került a recskiek közé - közvetített Dudás és Kádár János között. A megadott időpontban érkeztek a Parlamenthez, ahol Varsányit és a második invázió során megsebesült Dudást kirángatták a kocsiból. A volt rendőrt három nap múlva elengedték, Dudást viszont a Fő utcai katonai ügyészségen szovjet tisztek hallgatták ki.

Eörsi és Obersovszky is említette az oroszok érezhető jelenlétét a Fő utcai épületben. Nyomoztak, kihallgattak: az első pillanatokban Szerov tábornok, a KGB főnöke személyesen irányította őket. Dudás rajta volt Szerovnak a letartóztatandókról összeállított listáján, és kihallgatója, Gneuser KGB rendőr ezredes december 1-jei feljegyzésében már úgy beszélt róla, mint „politikai kalandorról”. S amikor 1957. január 16-án Kádár és Csou En-laj kínai külügyminiszter tárgyalt a magyarországi helyzetről - a kínaiak kölcsönt adtak az ország rendbe tételéhez -, az erről készült feljegyzésben, a hetedik és nyolcadik oldalon Dudás halálra ítéléséről is szó esett. Január 20-án a Népszabadság közölte Dudás Józsefnek és a Széna tériek vezérének, Szabó Jánosnak a kivégzését azzal a megjegyzéssel, hogy Dudás sohasem volt kommunista.

A kínaiak által a „népen belüli ellentmondás” megoldásának ékes példáját  szerette volna Dudá-sék kivégzésével Mao elnöknek Kádár megmutatni? Nem tudjuk. Tamáska Lóránd, az 1961-ben disszidált neves kórboncnok az emigrációban azt állította, hogy Dudást élve nem akaszthatták fel, mert már előtte agyonverték. Az egykori rendőr alezredes, Varsányi  pedig - aki a nyugatiaknak is kémkedhetett - nem sokáig élvezhette a „bolse vita” gyönyöreit: Magyar utcai lakásán egy este agyonlőtték.

„Úri bűnöző” is akadt a jól működő ügynökök között. Őt még a Horthy-rendőrség fogta el négyrendbeli betöréses lopásért, ezért is kapta az „úri bűnöző” nevet. A BRFK betörési csoportja 1946-ban szervezte be, és tartótisztjei „Rónai” fedőnéven futtatták. Sikeresen leplezett le több kasszafúrót, és bár 1954-ben két volt rendőrtiszttel együtt zsarolási ügybe keveredett, egy-két bűnszövetkezet újabb lebuktatása révén szabadlábon maradhatott. Aztán 1955-ben átvette a BM II/5. hírszerző osztálya, és három hónapos kiképzés után Auszt-riában szerette volna bedobni. A BRFK Betörési Alosztály azonban 1956 júniusában tizennégy rendbeli lopás vádjával letartóztatta, és a bíróság hét évre ítélte. „Október 30-án forradalmárok szabadították ki többekkel a Markó utcai fogházból, s a forradalom leverése után ismét ügynöki munkára jelentkezett. A BV. Országos Parancsnoksága büntetésmegszakítást biztosított számára.”

„Rónai”, az örök börtöntöltelék hálátlan, ám de nem megvetendő szerepét játszotta hol kint, hol bent.

Volt, akit a vizsgálat során szerveztek be. V. E. október 24-től november 4-ig ápolónő volt a Corvin közben. Jelentéseit a dorogi és esztergomi rendőrségi fogdából, majd a Markó utcai fogházból írta. Amnesztiával szabadult 1959-ben, de ezután is a hálózat tagja maradt. Főleg Corvin közi elítéltekre, azok barátaira és családtagjaira állították rá, és a corvinisták első parancsnokának, a kivégzett Kovács Lászlónak a szüleiről is adott jelentést. Neve több dossziéban is szerepel az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának átadott iratokban. Egyszerű, a civilizációhoz tartozik egy jó baráti beszélgetés és a cigaretta - biztatták tartói, s leszívták a füstöt rekeszizomig.

(Magyar Hírlap, 2016. október 24.) 

Dudás József

Dudás lapja, a Magyar Függetlenség 1956. november 1-i számának címlapja