Egy rezsim önigazolása

Budapesten a Magyar Hírlap című napilap hétvégi melléklete közli Szabó Palócz Attila tárcáját Egy rezsim önigazolása címmel a Képírás című sorozatban.

*

Egy rezsim önigazolása

Még a budapesti időjárás sem látta szívesen a szovjet pártvezetés ideküldött tagjait, de az orosz katonák nem ezért válaszoltak össztűzzel a forradalmárok minden akciójára

„Némi késéssel érkeztünk meg – a meteorológiai viszonyok nem tették lehetővé, hogy a Budapest környéki repülőtéren szálljunk le, csak 90 kilométerrel északabbra. Tájékozódás céljából a hadtestparancsnokságra hajtattunk, majd onnan páncélozott járműveken Szerov és Malinyin elvtársakkal indultunk a városba, ahová tankok kíséretében érkeztünk meg, mivel Budapesten ebben az időben lövöldözés volt, mely mindkét oldalon áldozatokat követelt – szovjet katonák és tisztek közül is” – így jelentett Budapestről Moszkvának a két ideküldött pártvezető, Anasztasz Ivanovics Mikojan és Mihail Andrejevics Szuszlov, s mindkettő október 24. és 31. között tartózkodott a magyar fővárosban. Utazásukról az indulást megelőző este, október 23-án, éjszakába nyúló ülésen határoztak a szovjet birodalom központjában. Habár az ülés hivatalos jegyzőkönyvében nem szerepelt ilyen napirendi pont, természetesen hosszan vitatkoztak már akkor is a magyarországi helyzetről. Azonban a legfelsőbb szovjet pártvezetés információi sem voltak teljesen pontosak, megbízhatók, Georgij Konsztantyinovics Zsukov ugyanis élőszóban arról tájékoztatta a grémiumot: „Százezres tüntetés Budapesten. Felgyújtották a Rádiót. Debrecenben elfoglalták a megyei pártbizottság és a BM megyei főosztálya épületét.”

Vjacseszlav Szereda, az ülések jegyzőkönyveinek kutatója hívta fel a figyelmet arra, hogy az SZKP KB Elnöksége moszkvai idő szerint nagyjából huszonhárom óra tájban ülésezhetett, vagyis egy olyan időpontban, amikor a rádió épülete nem égett, a szovjet informátorok tehát nagy valószínűséggel a felgyújtott járművek és a gránátok füstjét vélhették tűzvésznek. A helyszínről érkezett „ruszki” beszámoló az október 23-i budapesti eseményekről egyébként nem került elő, Zsukov tehát – s ebben elfogadhatjuk Vjacseszlav Szereda feltételezését – a szovjet hadsereg információs forrásai alapján tájékoztathatta (félre!) az elnökséget. Nyikita Szergejevics Hruscsov mondta ki – s hozta meg – végül is a döntést, hogy Mikojan és Szuszlov azonnal repüljön Budapestre, de arra persze még ő sem számíthatott, hogy itt még az időjárás sem látja majd őket szívesen.

„Budán a nép kisebb csoportokban, nyugodtan figyelte menetoszlopunk előrehaladását – némelyek aggódva, mások mosolyogva fogadtak. A városhoz vezető utak és maga a város is tele volt szovjet tankokkal és más technikával. Az utcákon a szovjet katonákkal együtt magyar őrjáratok is voltak. Amíg Budán nyugalom volt, addig Pesten, a hídtól a Honvédelmi Minisztériumhoz és tovább, a KV épületéhez vezető úton végig folyamatos lövöldözés zajlott a provokátorok kisebb csoportjai, valamint egyes személyek és a mi géppisztolyosaink és géppuskásaink között. A mieink lőttek többet, az egyes lövésekre össztűzzel válaszoltak” – írták másnapi jelentésükben a Moszkvában maradt, éberen figyelő elvtársaikat tájékoztatva.

A magyar szabadságharc és annak novemberi vérbefojtása pillanatokon belül címlapokra került a nyugati és a tengerentúli sajtóban is, nem véletlenül figyelt fel hazánkra ezekben a napokban éppen Elvis Presley, akinek akkori helytállására emlékezve ma már tér viseli a nevét Budapesten. Figyelt azonban a külföldi lapokra az államgépezet is, amely a forradalom leverése után összegyűjtött minden elérhető kiadványt, mert bizonyítékként akarta felhasználni önigazolására. Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben – ezzel a címmel jelent meg a kiadás évszámának megjelölése nélkül a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Tájékoztatási Hivatala gondozásában egy négykötetes kiadvány, amely a maga módján összegezte is a külföldről begyűjtött publikációk – köztük bizonyító erejűként feltüntetett fényképfelvételek – tartalmát.

„Spanyolország csapataival részt fog venni a magyar terület nemzetközi katonai ellenőrzésében” – idézték a spanyol Arribából, a „Franco napilapja”-ként megjelölt újságból. Sok-sok fotót gyűjtöttek össze a Life magazin tematikus különszámából, a Deutsche Woche, az Epoca, a bécsi Bild Telegraf példányaiból. Ezek közt tették közzé a négyrészes kiadvány második kötetében a svájci Sie und er című, illusztrált magazin felvételét is, amely a felkelők főhadiszállásán készült Budapesten, s a lap november 8-i számában látott napvilágot. Nemsokára lesz tehát pontosan hat évtizede, hogy ezt a fotót kinyomtatták az újságban, s habár a svájci szerkesztők igyekeztek védeni a magyar forradalmárokat, szemüket, arcukat kitakarták, mindez kevés volt ahhoz, hogy a karhatalmisták itthon később ne tudják azonosítani őket. Az 1956-os októberi hősies helytállásukért a szabadságharcosokat hamarosan elérte a megtorlás, küzdelmüket megbecstelenítették és nyilvánosan gyalázták, de a rezsim önigazolásához mindez kevésnek bizonyult!

(Magyar Hírlap, 2016. október 29.)