Az emberi Test Nyavalyáinak Okairól

A Családi Kör közli Szabó Palócz Attila írását Az emberi Test Nyavalyáinak Okairól címmel.

*

Az emberi Test Nyavalyáinak Okairól

Pax Corporis, avagy a békés földi élet vágya és elősegítésének szándéka a békesség-szerető olvasónak figyelmébe ajánlva a magyar nyelvű könyvkiadás történetének első bestsellerében

Egyszerre volt tanár, valamint az orvoslás/gyógyítás és a filozófia doktora, mintha életével és művével egyszerre akarta volna szemléltetni, hogy test és lélek egészsége csak együtt képzelhető el igazán, s a kettő egymástól elválaszthatatlan. S pedagógusként is ezt nevelte bele tanítványaiba. Minden lexikonban, tudományos munkában megtalálhatjuk róla, hogy a modern, polgári, természettudományos szemlélet magyarországi kialakításának és népszerűsítésének egyik kiemelkedően jelentős úttörője volt Pápai Páriz Ferenc (1649–1716), akinek alig néhány hete, szeptember 10-én volt halálának háromszázadik évfordulója. Nyugodjék békében!

Pápai Páriz Ferenc kötetét olvasgatva azonban képtelenek vagyunk elhessegetni magunktól az érzést, hogy itt mégis valami többről, jóval többről van szó. A mai, 21. századi szemnek már felettébb furcsák ezek a betűk, szokatlan ez a szövegkép, meg hát úgy nagy általánosságban az akkoriban használt írásjelek, a szókészletéről és a fogalmazásmódjáról már nem is beszélve. „Műveinek legnagyobb csoportját egy a címükkel is egységbe fonódó könyvsorozat alkotja, mely az ember magatartására ad útmutatást. A célkitűzés tehát a puritánus írókéval rokon, tartalma, tendenciája azonban sokkal világibb, amint azt a könyvek címei is elárulják.” Lássuk hát: Pax animae, vagyis A lélek békéje (Kolozsvár 1680), Pax corporis, tehát A test békéje (Kolozsvár 1690), Pax aulae, ami annyit tesz, hogy Az udvar békéje (Kolozsvár 1696), Pax sepulchri, azaz A sír békéje (Kolozsvár 1698). Pápai Páriz Ferenc tehát a béke (a megbékélés?) szemszögéből mérte fel „az emberi élet lelki (vallásos), morális, társadalmi és – ezzel szerves egységben! – egészségügyi problémáit. A békés földi élet vágya, elősegítésének szándéka jut nagy erővel kifejezésre a világbékéről írott elmélkedésében, melyet »A békesség-szerető olvasóhoz« címezve a sorozat első kötete, a Pax animae elé illesztett” – olvashatjuk róla az Akadémiai Kiadó gondozásában 1964-ben megjelent A magyar irodalom története című vaskos mű második kötetében (szerkesztette: Klaniczay Tibor). Felesleges – és legfőképp igazságtalan – vállalkozás volna Pápai Páriz Ferenc művei között bármiféle fontossági sorrendet felállítanunk.

A Pax corporis mégis több szempontból kiemelkedik a felsoroltak közül, hiszen míg az összes többi külföldi, idegen nyelvű előképek alapján készült (franciából, németből, s máig ismeretlen forrásokból is…), ez eredeti mű, amelynek anyagát, mint a szerző is mondja, „mind élő tudós tanítóinak szájából, mind a régieknek tudós írásokból, mind pedig maga sok betegek körül való tapasztalásiból” állította össze. Másfelől pedig ez a kiadvány volt az első magyar nyelvű nyomtatott orvosi szakkönyv, ilyen megközelítésben is megilleti a tisztelet! S nem is hordott össze zagyvaságokat…

Harmadrészt pedig nyugodtan mondhatjuk, hogy a Pax corporis volt a magyar könyvkiadás első bestsellere is, hiszen a mű első megjelenése, vagyis 1690 után 1701-ig három újabb kiadást ért meg, ami a kor viszonyaihoz képest valódi különlegességnek számít. De még ez sem volt elég, így hát 1774-ig további három kiadása került ki a nyomdákból, annyira „általános szükségletet elégített ki”. Hiszen, ahogy alcíme is mondja: Az emberi Testnek belső Nyavalyáinak Okairól, Fészkeiről s’ azoknak Orvoslásának módgyáról való Tracta. Saját példányom is későbbi kiadású – családi örökség –, nem Kolozsvárott, hanem „Lőtsén nyomtattatott” 1701-ben.

Bereczki Dániel és Szatmári Szabolcs közösen jegyzett dolgozatában így írt a kötetről az Orvostudományi Értesítőben 2011-ben: „A Pax corporis (…) nem orvosi tankönyv, hanem a laikus közönségnek szól; magyar nyelven írja le a kor által ismert betegségeket, és az akkortájt alkalmazható kezelési eljárásokat. A neurológiai kórképeknek a Pax corporisban különleges helye van: az »Első könyv« a »Főnek nyavalyáiról«, azaz a központi idegrendszer betegségeiről szól. Az első könyv első része a már akkor is feltehetően leggyakoribb panaszt jelentő fejfájásokat foglalja össze.” Érdemes hát vennünk a fáradságot, hogy a korabeli betűkészletbe se fájduljon bele a fejünk (néhány oldal után egyébként is hozzászokik a szem és könnyedén olvassa…), s fellapoznunk, kutakodnunk kicsit, mit tudtak, mit tudhattak „a régiek” azokról a betegségekről, amelyek minket is ugyanúgy gyötörnek, ahogyan egykoron őket.

(Családi Kör, 2016. október 6.)