Obersovszky Gyula, a mesehős hazafi

A Magyar Hírlap részleteket közöl Tamáska Péter megjelenés előtt álló, Egy világváros három börtöne című kötetéből.

*

A téren gyászruhás asszonyok és lányok álltak némán, szemben a lövésre kész szovjet páncélosokkal, mint akik temetésre jöttek

Obersovszky Gyula, a mesehős hazafi

„Mesehős volt Obersovszky, kicsit más, mint a többi” – írták egy nekrológban a halálakor, 2001-ben. Az Igazság, majd az Élünk című lapot szerkesztette Gáli Józseffel, a legjobb barátjával, és hozzájuk csatlakozott a cinikus idealista Eörsi is. Fő bűnük talán az volt, hogy a szovjet invázió dacára sem akarták abbahagyni a forradalmat.

Tőlük indult ki a nőtüntetés szervezése, amely érzékenyen, ingatag morális alapon támadta azt a „forradalmi munkás-paraszt” hatalmat, amelynek politikai rendőrségét a forradalom napjaiban a parlament picéjében megbúvó, gyáváságát kegyetlenséggel palástoló Hollós Ervin, a bukott Farkas Mihály egykori jobbkeze vezette. (Eörsi tanúja volt állati rettegésének, amint elkoszosodva, bűzlőn várta a végzetet a parlament egyik alagsori helyiségében.) A nőtüntetés híre bejárta a világot: gyászruhás asszonyok és lányok álltak szemben, mint akik temetésre jöttek, némán a lövésre kész szovjet páncélosokkal. Első fokon a két fiatal írót, Obersovszkyt három, Gálit egy évre ítélték, másodfokon pedig halálra, és kegyelmi kérvényüket elutasították. Önnön ártatlanságuk kába tudatában álltak a népbíróság előtt, és megpróbálták elképzelni, milyen is egy akasztófa.

Életüket a nyugati értelmiség tiltakozása és Hruscsov telefonja mentette meg: Kádár egy különleges bírói tanács elé utalta az ügyet. Obersovszky élete mellett 5:4, Gálié mellett 7:2 arányban döntött a népbírák különtanácsa, amelyben ott volt Keresztes Sándor, a büntetés-végrehajtás ezredese, Rákosi kedvenc börtönőre is. (Neki is köszönhető, hogy „Oby” alig billent át az életet a haláltól elválasztó paragrafusokból ácsolt keskeny sávon.) „Koszmókságunk idején, mikor nem tudták, hova rakjanak bennünket, az élők vagy a holtak közé – az ultimátum kemény volt, nem érünk annyit, hogy az egész nyugatra kitolt keleti békekoncepció összeomoljon (a Béketanács) elnöke, Bertrand Russel lemondásával, melyet kilátásba helyezett –, a Markóban váratták velünk, hová alakulnak a dolgok. Annak is az első emeleti legszélső cellájában. Abban, amelyet az ügyészség épületétől mindössze egy fal választott el. Kiadós, vaskos, de mégiscsak egyetlen fal” – írta Tóth Ilona A magyar Jeanne D’Arc című könyvében Obersovszky.

„Ez a körülmény persze az eszünket nem járta meg, amíg hármasban laktuk a cellát nem a legmindennapibb összetételben: Franczia Kiss Mihály, akit akkor még csak első fokon ítéltek halálra, visszamenőleg, jó negyedszázaddal (közel negyven évvel) terrorcselekményeiért, ezen belül különösen a zsidók ellen elkövetett bűncselekményeiért, Gáli József másodfokon és jogerővel halálra ítélt zsidó származású katolikus magyar, akinek mindenkije Auschwitzban maradt, orvos szülei, nővére, bátyja – és hát harmadiknak ott voltam jómagam. … Így éltünk pár napig, aztán beraktak mellénk még három embert. Ugyancsak halálra ítélteket, természetesen.Vezetőjük, Sipos Zsigmond élettől edzett születése óta. Szüleit elvesztette, s két testvérével állami gondozásba került. Hamar felismerte a nagy lehetőséget. Nevezetesen, hogy az ügyészség a szomszédunk, tehát a falon túl már szabad a világ.”

Egy éjjel falat bontottak és megszöktek. „Már csak a Gyűjtőfogházban tudtuk meg, összeakadván hármójuk egyikével, akit nem akasztottak fel – mert két társával megtették –, hogy szökésük végül sikerült. Ám nem tartott sokáig, mert rövidesen – amint ezt rabnyelven mondják – begyűjtötték őket.” A fennmaradt iratok alátámasztják az író visszaemlékezését. „Sipos Zsigmond 1956 októberében szabadult a börtönből. Fegyveres csoportjával sorozatos rablásokat követett el. 1957 januárjában pisztolyával agyonlőtte Bojti Imre karhatalmi őrnagyot … Az általa vezetett fegyveres szervezkedés tagjai röpcédulákat készítettek és terjesztettek, fegyvert rejtegettek, diverziós cselekmények elkövetésére készültek. Egy illegális »Fekete Könyv« elkészítését tervezték. 1957. március 15-én tüntetést akartak kirobbantani. Sipos Zsigmondot, Bakosi Pált és Erdész Józsefet halálra ítélték. 1957 júliusában falbontás útján kiszöktek a Markó utcai börtönből. Sipost és Erdészt felakasztották.”

A lelke mélyén Oby, a fegyvertelen mesehős talán még irigyelte is őket.

Részletek a szerző hamarosan megjelenő, Egy világváros három börtöne című kötetéből

(Magyar Hírlap, 2016. október 31.)

Obersovszky Gyula kézben tartotta az Igazságot

Az újság 1956. november 1-jei számának címlapja: a szerkesztők a szovjet invázió ellenére sem akarták abbahagyni a forradalmat

A budapesti nőtüntetés egyik szervezője is Obersovszky Gyula volt. Hősök tere, 1956. december 4. (Fotó: Fortepan)