Dubrovnik védői

A Magyar Hírlap közli Szabó Palócz Attila tárcáját Dubrovnik védői címmel.

*

Dubrovnik védői

Nem csak az olaszországi Velence problémája – ahol rendszeresen tüntetéseket és tiltakozó megmozdulásokat is tartanak emiatt –, de sok más, évezredes múltra visszatekintő – többségében világörökségi védelem alatt álló – város is azzal a problémával szembesül, hogy az odaözönlő turisták miatt egyszerűen élhetetlenné válik a település. Az iszonyatos nyári (túl)terhelés miatt például a horvátországi Dubrovnikban a városvezetés nemrég úgy döntött, hogy korlátozza a település leginkább látogatott központjában az egy időben ott tartózkodó látogatók számát. Meghatározza tehát, hogy egyszerre hányan járhatnak az óvárosban, s amíg nincs üresedés, nem szabadulnak fel helyek, addig oda újabb turisták nem tehetik be a lábukat.

A városatyák döntéséről a zágrábi Večernji list című napilap tudósított hétfői számában, s mint írta, hamarosan várhatóan hasonló lépésre kell majd elszánnia magát a Plitvicei-tavak nemzeti park vezetésének is, ellenkező esetben ugyanis lekerülhet az UNESCO világörökségi listájáról.

A most ismertetett döntés értelmében tehát mindazoknak a turistáknak, akik jövőre szeretnének ellátogatni Dubrovnikba, előre be kell jelentkezniük, és időpontot kell kérniük. Nem ám csak úgy bepattanunk a kocsiba és elautókázunk egy kis városnézésre, nem. Erre mostantól előre fel kell majd készülnünk, mert különben csúnyán pofára eshetünk. Dubrovnik erődített városfalainak nagyságát tekintve pedig ennek tragikus következményei lehetnek… Mint ahogy lapunk tegnapi számában megírtuk (és korábban a velencei demonstrációkról is beszámoltunk), a következő szezontól egyszerre mindössze hatezer, a helyiekkel együtt nyolcezer ember tartózkodhat majd Dubrovnik központjában. Andro Vlahušić polgármester kijelentette: kamerákkal figyelik majd az utcákat, s az úgynevezett Stradun környékét, így minden pillanatban tudni fogják, hányan vannak az óvárosban, ha pedig a szám eléri a nyolcezret, leállítják a taxikat, az autóbuszokat és az utasszállító hajókat is. Ha ennél többen vannak a városmagban, túl nagy a zsúfoltság, a fejetlenség, a zűrzavar, és mellesleg romlik a közbiztonság is. Dubrovnik csodálatos város, az óvárosban több száz-, olykor ezeréves falak közt élnek az emberek. Itt ugyanis a műemlék nem valami elfüggönyözött, preparált, üveglapok között óvott, vitrinbe zárt dísztárgy, nem. Az udvarban a kis kamrát vagy a szökőkutat nem a nagyszülők és nem is az ő szüleik, hanem rég letűnt nemzedékek építették… A műemlék itt a mindennapi valóság része, ezeréves falak közt fut a villanyvezeték, több száz éves tetőkre kerül fel a parabolaantenna, és a kövek, amelyeken csúszkálva lépdel a turista, olyan korokból maradtak az itt élőkre, amelyek ma olyan időtávlatokról fecsegnek és regélnek, amelyeket halandó ember felfogni gyakorlatilag képtelen. És keresve sem találhatnánk nagyobb bűnt, mint ha ezt a környezetet élhetetlenné tennénk.

Kis szervezőmunkával jár tehát, de majd megfontoltan, igen, majd előre bejelentkezünk.

(Magyar Hírlap, 2016. november 16.)