Túrony régi új temploma

A Magyar Hírlap közli Ludwig Emil Rejtőzködő Magyarország című sorozatának hétszázhetvennegyedik részét.

*

Rejtőzködő Magyarország 774.

Túrony régi új temploma

Baranya megye Pécstől délre fekvő részein tíznél kevesebb műemlék templom maradt fenn a középkorból, a megyeszékhelytől északra – főként a Mecsekben – alig több mint egy tucat román kori és gótikus szakrális épület található. Az 1332 és 1335 közötti pápai tizedjegyzékek szerint kereken kétszáz plébánia és nyolc monostor fizetett rendkívüli dézsmát. Az Árpád-kori települések kilencven százalékának pusztulása a törökök 1529-től 1688-ig folyvást tartó rablásának, fosztogatásának a következménye, máig fájó hagyatéka.

A műemlékes szakma ünnepének számított, amikor 2001-ben megismerték a túronyi református templom szinte egészében középkori voltát. Feltárták a részleteit – hiszen addig 18. századi barokk épületként tartották számon –, a teljes falkutatás során a vakolatrétegek alól kibontakozott a tört kőből és helyenként téglából készült falszövet, a hajó korai gótikus déli ablaksora; a szentély két 14. századi ablaka valamint a középkori falképei.

A hatalmas méretű teremtemplom Pécstől húsz kilométerre délre az 58-as út mentén található. Először jártunk ott, amikor éppen a nyugati torony régi bádogsisakját emelték le daruval a magasból, hogy restaurálják. Szinte a véletlenen múlt, hogy észrevettük a falu főút felől fákkal eltakart régi utcájának végén.

A kétszázötven lélekszámú Túrony község neve a magyar–török turul (madár) szóból ered, jelentésváltással. Győrffy György Árpád-kori településnév-tára szerint 1237-ben bukkant fel először a Turul nevű falu a pécsi egyházmegye összeírásában; a későbbi időkben újratelepült helység „gyütt” lakói a magas toronyról vették át újkori titulusát. Első birtokosa, a Zsidó nembeli – de genere Zydoy – Macha fia Mihály kisfia, Macha (Macsa) örökölte a falut. Csereként a rokona és gyámja, Kozma ispán fia Achilles negyven ezüst márkáért eladta a birtokot a pécsi káptalannak, annak jobbágyfalvai övezték Turult.

Egy 1290 körül folyt perben a káptalan által állított (egyházi) nemes tanúk között két turuli lakos szerepelt, a község Harkány és Kisdér határosa volt a Garéra vezető út mentén – olvasható az 1314 és 1329 között keltezett levélben. Szűz Mária nevére keresztelt templomának plébánosa 1332 és 1335 között összesen százharminc báni dénár és tizennégy ezüst garas pápai tizedet rótt le, ami több volt az átlagosnál.

Egészen a 16. századig a pécsi káptalan és prépostság tulajdonában maradt Túrony. Viszont 1526 után osztozott a többi dél-dunántúli helység tragikus sorsában: a többes adózás, a törökök pusztítása és megszállása elvándorlásra kényszerítette Baranya népeit a Száván és a tolnai határon messze túlra. Miután a Szent Liga serege 1687-ben az utolsó török ellentámadást is visszaverte Nagyharsánynál, végleg felszabadult Baranya és a szomszédos szlavón tartomány.

Mégsem lett békesség: 1706-ban a környéket fosztogató, rabló rácok felperzselték a falut, nagyrészt elhamvadt a templom is. Túrony lakosai a Bisse felé eső védettebb völgybe menekültek. Csak húsz év múltán tértek vissza. Használhatóvá tették a régi templomukat: 1827-ben tornyot emeltek a nyugati oldalához, később festett famennyezettel látták el a gyülekezeti termet. Régi hívei az 1530-as években áttértek a református vallásra, protestáns szokás szerint lemeszelték a szentek falakon levő képmásait. Csaknem öt évszázadig lappangtak a virágos-indás festékréteg alatt.

A teljes renoválást megelőző, majd azt kísérő feltárást a Műemléklap 2001. évi 1–2. számában ismertette Balázsik Tamás művészettörténész. E szerint az Árpád-kori templom tizenegy méter hosszú hajóból és íves alaprajzú szentélyből áll. Bejárata az épület déli oldalán nyílt. Magasan fölötte három tölcsérablakon keresztül jutott be fény a hajóba. Még a 13. században meghosszabbították, a sarkait haránttámpillérekkel erősítették meg. Az 1300-as évek elején kápolnát kapcsoltak hozzá.

A 15. század elején alaposan átformálták a templomot. A régi szentély helyébe sokszögzáródású, támpilléres, boltozatos apszist emeltek, amelyet hatalmas diadalív köt egybe a vele egyforma széles hajóval. Jókora sekrestye-kápolnát kapcsoltak a szentély északi oldalához, az apszis déli falából gótikus kegyúri/püspöki ülőfülke került napvilágra. A nagyszabású átépítés összefügghet azzal az 1414-ben kelt levéllel, amelyben XII. Gergely pápa a következő tíz évben tízszer negyvennapi búcsút engedélyezett a Szűz Mária egyháznak.

Amikor 1826-ban visszajöttek Bisséről a hívek, mindkét oldalán pillérekkel támasztották meg a templom hosszfalát, befalazták a középkori ablakokat és nagyobbakat nyitottak helyettük. A kazettás deszkafödém 1744-re készült el, a szószék és az ülőpadok 1758 óta szolgálnak. A torony szépen bongó bronz harangját 1730-ban öntötték Grácban. Az templomot 2006. augusztus 12-én avatták újra hálaadó istentisztelettel.

(Magyar Hírlap, 2016. november 19.)

Sok veszedelmet túlélt a hétszáz éves templom