történetek a kocsányos útról

Fehér Illés az Ezüst híd (Srerbni most) című blogjában közzéteszi Szabó Palócz Attila történetek a kocsányos útról című versét.

*

Szabó Palócz Attila Zenta 1971. november 30. –

történetek a kocsányos útról

bartha gyurinak ajánlva

abban a pillanatban, amikor egy homokóra

süllyedt el a Duna közepén,

megváltozott az érintés, a tapintások hangja,

az a tompa kis súrlódás, ami bőr és bőr találkozását

kíséri holmi fegyveres őrként,

szigorú tekintettel, fegyelmezve

élőt és holtat egyaránt,

maradna bár az élet minden kis szegletében

alázatos lobonc, nem kérdező, fel sem sejlő

homília,

homoerotika,

kecses kis pillangó szárnyán

röppenjen a fékezhetetlen folt,

a mindent elfedő szürke őserő,

a taszítás és a vontatás tárgyköréből,

ismeretlen,

de legfőképp kiismerhetetlen,

ahogy a Duna vizén elmerül a homokóra,

átáznak a szemcsék,

egyszerre megszilárdul, s ugyanakkor szét is foszlik minden,

ahogy a víz mossa szét a szerkezet tartalmát,

s ahogy a fakeret csonkja végül a part iszapjában fennakad

ott a Kocsányos út oldalában,

amerre már ember sem jár,

s végképp megfeneklik az időhatár

(Ezüst híd, 2016. november 30.)