Politikai foglyok a dualizmus idején

A Magyar Hírlap részleteket közöl Tamáska Péter megjelenés előtt álló, Egy világváros három börtöne című kötetéből.

*

Politikai foglyok a dualizmus idején

A szegedi fogház első lakói közt volt Gárdonyi, akit kétheti elzárásra ítéltek

A dualizmus lelkisége megengedő volt, s talán épp a „státusfoglyokkal” való bánásmód volt az, ami a kor liberális szokásait a 20. század ideologikus államainak barbárságától a legszemléletesebben megkülönböztette. Az államfogház tündérkert, ahová még a vadlibák hangja is elér, ahogy ezt az egykor státusfogolyként Vácott raboskodó Krúdy Gyulánál olvashatjuk.

A Csemegi kódexben rögzített könnyített rezsim eleinte Vácott és az erdélyi Naszódon működött, aztán Szegeden létesítettek államfogházat.

A váci intézet 1894-ben egy bérelt házból költözött át egy, a fegyházzal szemben lévő földszintes épületbe, a szegedit pedig 1890-ben a Vasas Szent Péter utcában nyitották meg a Csillagbörtön közelében, ahol húsz szoba lett kialakítva a távlatban is alig két tucatnyira tervezett „státusfoglyoknak”. Két látogatószoba és két fürdőszoba is volt, meg egy pihenőhelység jutott az őröknek. A szobákat cserépkályha fűtötte és gázlámpa világította, a főfelvigyázó pedig családostul egy kétszobás, földszintes házat kapott a fogház mellett. A kőbányai Gyűjtőfogházban is őriztek 1896-tól államfoglyokat „párviadal vétsége”, „sajtó útján elkövetett becsületsértés”, „királysértés”, „izgatás” és „nyomtatvány útján elkövetett nemzetiség ellenei gyűlölet” bűntette miatt, akiket külön törzskönyvben tartottak nyilván.

A Szegedi Napló 1890. május 1-jei számában tudósított az első státusfoglyok megérkezéséről, akiket a váci államfogház ellenőre kísért. Az urak a pályaudvarról a Tisza Szállóba mentek, hogy megebédeljenek, majd tiszteletüket tették Hatzinger Sándornál, a Csillagbörtön igazgatójánál: a Vasas Szent Péter utcai ház ugyanis az ő fennhatósága alá tartozott. Az első három „vendég” közül kettő párbajhős és egy nemzetiségi izgató volt: a híres Barczián János – Ion Bratianu –, aki a Limminatorin hasábjain hirdette a román irredentizmust.

Nem sokkal utánuk vonult be kétheti elzárásra Gárdonyi Géza, aki a Szegedi Híradóban kifigurázta Szeged egyik mulatós, nagyhangú bankárját. A bankár ügyvédje a tárgyaláson becsmérelni kezdte az író lapját, aminek párbaj és mindkettejükre kirótt tizennégy-tizennégy nap államfogház lett a vége. (Gárdonyi rossz vívó volt: a fején sérült meg a Sörház utcai kaszárnya vívótermében az első vérig menő küzdelemben.) A Vasas Szent Péter utcai házban és a Csillagban szerzett élményeiből, Az állami emberszelídítőben címmel, riportsorozatot írt, amelyben a rabmiséről is beszámolt. Az Egri Csillagok későbbi szerzőjének ez az eset sem vette el a kedvét a nyelveléstől és a párbajozástól: 1891 áprilisában kezdte meg újabb büntetését az államfogházban.

Két évvel később – huszonkilenc évesen – Bródy Sándor került ide – egy párbaj miatt. Neki már volt börtönélménye, hiszen alig hogy besorozták, tömlöcbe került, mert katonai feljebbvalóját pofon ütötte. Az észak-csehországi Josephstadt (Jozefov) várbörtönébe – amelyet még 1968 után is használtak elzárásra a szovjet csapatok – kerülve tüdővészt kapott. Nem volt mit tenni, pártfogói – Bródy akkor már megírta a Nyomor című regényét – Jókai Mórhoz fordultak. Ő meleg hangú levelet írt báró Edelsheim-Gyulai tábornokhoz, aki kegyelemben részesítette a fiatal írót, és örökre kidobatta a katonaságtól. Jókai szenvedélyesen érdeklődött a bűn és bűnhődés kisebb-nagyobb dolgai iránt, és többször megfordult témát és ihletet keresve a börtöneinkben. Végigjárta 1891-ben a Csillagot – egyik kísérője az ifjú Gárdonyi volt –, majd a Tisza Szállóban adott díszvacsorán a kor liberális felfogásának megfelelően a tósztnál a következőket mondta: „Ma tisztelt barátaimnak szíves kalauzolásával két intézetet néztem meg: a kisdedóvót és a Csillagbörtönt. A Csillagbörtönnek nyolcszáz tanítványa van, a kisdedóvónak nyolcvan… Ha a kisdedóvóba többen járnának, kevesebben kerülnének börtönbe…”

A Pesti Hírlapban is megemlékezett Jókai a Csillagról, mondván, hogy ott „mindenről gondoskodva van. Légfűtés a zárkákban, fekvőhely, rendes öltözet, meleg étel. Itt van az a paradicsom, ahol csak Ádám lakik, Éva nélkül, kígyó nélkül.”

Részletek a szerző hamarosan megjelenő, Egy világváros három börtöne című kötetéből

(Magyar Hírlap, 2016. november 7.)

 

Rákosi cellája