Sirmium hagyatéka és Marót temploma

A Magyar Hírlap közli Ludwig Emil Rejtőzködő Magyarország című sorozatának hétszázhetvenötödik részét.

*

Rejtőzködő Magyarország 775.

Sirmium hagyatéka és Marót temploma

Lenn délen, a Duna és a Száva közötti Szerémségben folytatjuk utunkat régi építészeti műemlékeink nyomában. Délről a bosnyák hegyekből, észak felől a Tarcal-hegységből lefolyó vizek táplálják a termékeny öntésföldeket, a lankás szőlőskerteket.

Az ókori római birodalom Alsó-Pannónia tartománya, egyben székvárosa Sirmium, ma Szerbia északnyugati határán, a Száva folyó bal partján található. Újkori neve Sremska Mitrovica, hagyományos magyar neve Szávaszentdemeter. Sremska a történelmi Szerémség szláv elnevezése, a Szerémvár középkori eredetű. A szép fekvésű, negyvenezer lélekszámú, túlnyomó részt szlávok lakta városban mindössze hatszáz magyar él.

Az ősi illír-kelta települést és vidékét a Kr. e. 1. században hódították meg a rómaiak. Sirmium a következő száz évben kolónia rangjára emelkedett. A 2. évszázadtól fogva különleges katonai jelentőséggel bírt Colonia Flavia Sirmium: Traianus, Marcus Aurelius és Claudius császár innen indított támadásokat a szomszédok ellen, védelmezte a birodalom hátországát. Marcus Aurelius (121–180), 161-től a birodalom cézára az antik történetírás szerint Sirmiumban – vagy Vindobonában (Bécs)?  – halt meg. A 3. század közepétől a déli pannon térség kereskedelmi központjává nőtte ki magát a vásárváros; fontos történelmi személyiségek – Traianus, Aurelianus, Probus és Maximilianus császárok – uralkodtak a tartomány fölött.

A település névadója, Demeter püspök 270 táján született itt, az egyik legkorábbi alapítású görög ortodox püspöki székhelyen. Thesszalonikiben szenvedett mártírhalált a Diocletianus keresztényüldözése idején, 304-306. körül. Lovas katonaként oltalmazta a gyengéket, szembefordult a hatalommal, és amikor az aréna börtönében megtérített egy gladiátort, aki a kereszt erejével legyőzte a császár óriás bajvívóját, Diocletiánus cézár kivégeztette Demetert. Mitrovica eredeti neve – Dimitrovica – őrzi Szent Dömötör vértanú nevét. Róla nevezték el a helység legkorábbi keresztény templomát. Amikor a hun barbárok az 5. század elején lerombolták a város falait, a mártír szent ereklyéit Szalonikibe menekítették.

A hunok eltűntével keleti gótok, gepidák tartózkodtak rövidebb-hosszabb ideig a Száva és a Duna közében; őket a 6. században avarok követték, akik 582-ben a földdel tették egyenlővé Sirmiumot. Avarjaink sejtelmes „eltűnése” után szlávok vándoroltak be a Szerémségbe, 820-ban bolgár telepesek egy „ungre” nevű népcsoport érkezéséről számoltak be, akik fellázadván a kazár uralom ellen, nyugat felé tartottak. Korabeli német krónikás hírek szerint 839-ben magyarok harcoltak az Al-Dunánál és a Déli-Kárpátok előterében.

A honfoglalás megtörténtével egy időben a bolgárok is felvették a kereszténységet. Új püspökséget alapítottak, amelynek várát már magyarok emelték a Szávától északra, a 12. században. Tovább bővítették a 13–15. században, s az új várost latinul Civitas Sancti Demetrinek nevezték. A törökök 1521-ben, Allah nevében elfoglalták, a Szerémséggel együtt. Az iszlám hódítás nyomát teljes pusztulás jelezte, 1920-ban a trianoni békediktátum vágta el Magyarországtól a Délvidéket.

Közel a Száva partjához régészeti ásatások sorozata tárta fel az ókori Sirmium betemetett és feltöltődött építményeit, ezek a 18. századi, szép barokk Dömötör-templom előtt láthatók. A téglából készült római falak, csonka pilléralapok a híres császárok emlékét idézik, a korabeli leletek a múzeum gyűjteményét képezik.

Az antik és régi magyar vonatkozású emlékek megismeréséhez biztos forrás a Pallas nagy lexikona (1895) és Bálint Sándor Ünnepi kalendáriuma (1977). De mitévők legyünk, amikor egy olyan – mégpedig nem akármilyen! – középkori templomra bukkanunk, amelyiknek a története ráfér egy sajtcédulára?

Mitrovicától negyven kilométerre nyugatra, a Száva és a bosnyák államhatár közötti lapályon találjuk Morovic – magyarul Marót – települést. Török kori adatok szerint a közelében feküdt Beletinc vára, ennek pontos helye nem ismert, de területén állnak Marót várának romjai, amelyet valószínűleg Maróti János építtetett a 15. század elején.

Első rangú látnivalója a 13. századi, román-gótikus átmeneti stílusú templom. Magas, hatszögletű tornya a község elhanyagolt, alvégi temetőjében őrködik a táj fölött. Remek téglaarchitektúrája első látásra lenyűgözi a látogatót (képünkön). A barnás-vörösre égetett téglákból rakott falháló, az oldal- és saroktámpillérek, a gondosan formált rés- és körablakok tanult építőmesteri kezekről vallanak. Két stíluskorszak átmenetét jelképezik az alul még félköríves, magasabban már csúcsíves ablaknyílások. Sajnos, sem alaprajz, sem dokumentáció nem áll rendelkezésre; még a (most éppen máshová költöző) budavári műemléki könyvtár gyűjteményében sem.

A rejtelmes, ismeretlen patrocíniumú épület, arányai és formajegyei alapján a közeli Szlavónia keresztes lovagrendi (johannita) egyházaira emlékeztet.

(Magyar Hírlap, 2016. november 26.)

A templom déli körablakai a hajó fölötti terembe világítanak