Kétes elegancia, alma és szalonna a Koháry utcai kapunál

A Magyar Hírlap részleteket közöl Tamáska Péter megjelenés előtt álló, Egy világváros három börtöne című kötetéből.

*

Kétes elegancia, alma és szalonna a Koháry utcai kapunál

A tarka fogházi népességben volt olyan vörös, aki szerint „Károly király azért jött, hogy népét megszabadítsa a fehérterrortól”

„Aki déltájban a Markó utcai fogház egyik Koháry uccai kapujában betekint, különös társaságot láthat itt - írja Szász Zoltán. Szegény proletárasszonyok szoronganak kétes eleganciájú s kevésbé kétes erkölcsű külvárosi hölgyfélék mellett, urasági inas áll szerény, szenvedőarcú, tisztes polgárasszonyok oldalán. Mindegyiknek a kezében, a hónalja alatt van valami csomag. Vöröskendőbe csavart nagydarab kenyér mellől kikandikáló alma és szalonna; polgári ételhordó készülékek, melyeken egy közeli vendéglő cégjelzése olvasható, gőzölögve még a friss ételtől; óvatosan felépített papírcsomag halmazok, melyeken szinte meglátszik az a szeretet és vágyakozás, mely tartalmukat gondosan összeválogatta. Díszes, előkelő csomagolású torta- és csemegetornyok, melyek nagy, belvárosi cégek képviseletében gőgösködnek: mindez itt vár, türelmetlenkedik az alacsony kapualjban. Fent, a zárkában persze még türelmetlenebb a várakozás. Míg azonban ez a kincs ide feljut, zord, gyöngédtelen rostán halad át. Csendőrök vagy fegyházőrök veszik át a csomagokat és alaposan átvizsgálják. De nem elég az, hogy minden edény tartalmát kifürkészik, minden üveget megráznak, minden burkot lehántanak; a cipóknak, kalácsoknak, a nagyobb húsdaraboknak és tésztaneműeknek sem kegyelmeznek. Mindegyik egy éles vágással, egy mély késforgatás nyomával kerül ki a kezeikből.” Ősi, elkerülhetetlen szertartás ez.

A Szász leírta sorálló asszonyok hív keresztmetszetét adják az akkori zavaros erkölcsű Pestnek. „A gyorsított eljárású bírói tanácsok egy csomó politikai vagy hatósági cselekményt, melyeket a diktatúra emberei végeztek, közönséges bűncselekményeknek minősítettek. Telefonrekvirálásokból így lett gyakran rablás. Álláskiutalásokból betörés vagy magánlaksértés.

S bizonyos viszont, hogy a diktatúra zavarosában sok valóban alantas, nyerészkedési indító okú bűncselekmény született meg, amely magát aztán politikaivá kendőzte.”

A tarka börtönnépesség - jegyezte meg Szász - bár politikaiakra és lopotiakra oszlott - a királyt várta 1921 őszén, hogy Budára vonulása után amnesztiát adjon. Volt olyan vörös is, aki szerint „Károly azért jött, hogy népét megszabadítsa a fehérterrortól”. „Az az izgalom, mely ekkor az országot s főleg Budapestet fűtötte, berezgett a fogházba is, ahol hallottuk dörögni a budaörsi ágyúkat. (…) A budaörsi csata eldőlt, Károlyt kiszállították az országból s a remény, hogy kiszabadulok, szertefoszlott.”

A művelt hírlapírót – aki 1919-ben Kun Béláékat diktátorsággal vádolta, majd az ellenforradalmat a siófoki és orgoványi önkényes akasztások miatt bírálta – bolsevizmus gyanúja miatt tartóztatták le. Aztán ezt a gyanút a magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett vádra cserélték. Ez is alkalmas volt arra, hogy az ember években számolja valószínű fogságának tartamát, és azon gondolkozzon, hogyan gyarapítsa visszaemlékezéseivel a börtönirodalmat s annak borús színeit. Ám a nagyközönséget a Szász-féle népboldogítók sorsa nemigen érdekelte, annál inkább az igazi, a nagy gyilkosság története, Tisza István miniszterelnök megölése a forradalom másnapján. Annál is inkább, mert a régi Nagy-Magyarország lelki összeomlása ezzel kezdődött.

(Magyar Hírlap, 2016. december 2.)

A rabokat minden korban igyekeztek munkára fogni a rácsok mögött