Ki fog felelősséget vállalni?

A Naplo.org közli Végel László írását Ki fog felelősséget vállalni? címmel.

*

Napi ajánló

Ki fog felelősséget vállalni?

Vajon nem mi gerjesztjük a vajdasági magyar kishitűséget? Szabad-e ezt a kérdést egy kézlegyintéssel elintézni?  Szabad-e azt állítani, hogy az elvándorlók csak a pénz és a jobb élet után futnak? Végel László Közéleti naplójából:

Azon töprengek, hogy csokorba gyűjtöm az elmúlt 6 évben írt naplójegyzeteimet a vajdasági magyarok elvándorlásáról, amelyek arról is szólnak, hogy az új elvándorlási hullám különbözik a kilencvenes évekétől, mert a jelenleginek „lelki okai” is vannak. Ezek az írások kisebb füzetet tennének ki, de biztos vagyok benne, hogy az establishment rosszallását váltaná ki. Úgy járnék ezzel is, mint a teljes napló kiadásával.  Miért? Azért mert ezúttal a felelősséget nem lehet csupán külső „objektív tényezőkre”, vagy a többségi nemzetre, a szerbekre hárítani, mert – legalább részben – a kisebbségi szellemi stratégia is hibáztatható. Mit tettünk az értékelvű és a tudásalapú kisebbségi közösség formálása érdekében? Eleget? Keveset? Mivel magyarázható, hogy a vajdasági magyar kisebbség alkotóit sokszor jobban megbecsülik az anyaországban, mint itthon? Mit tettünk annak érdekében, hogy a Magyarországon és a más európai egyetemen szerzett diplomásainkat, doktoranduszainkat megbecsülve itthon tartsuk? Vajon nem mi gerjesztjük a vajdasági magyar kishitűséget? Szabad-e ezt a kérdést egy kézlegyintéssel elintézni?  Szabad-e azt állítani, hogy az elvándorlók csak a pénz és a jobb élet után futnak? Ki kérdezte meg őket? Még a létező Népszabadságban töprengtem a versenyképes kisebbségről. Lehetséges-e ez, kérdezem ma is. Remélem, hogy igen. A versenyképes tudásalapú stratégiák legalább némileg kompenzálnák a távozók tömegét. A jelenlegi helyzetünkben a szalmaszál is sokat segít. Biztatás lenne a maradásra! Szerettem volna összegyűjteni ezeket az írásokat, annak ellenére, hogy a hivatalos közvélemény szívesen a szőnyeg alá seperné, olyannyira, hogy majdnem tabu téma lett, s csak újabban hangzik el egy-egy „sikoly”. Nem is értettem, miért hallgatnak az új pozícionált értelmiségiek. Szerencsére akadt egy fiatalember, Roginer Oszkár, aki mégis megszólalt: mellébeszélés nélkül, nyíltan és felelősségteljesen. „A fiatalok már nem a rossz gazdasági helyzet miatt mennek csak el, hanem mert úgy érzik, hogy elárulták őket, hogy 2000 óta hiába küzdöttek”, nyilatkozta a Szabad Magyar Szóban, majd így folytatja: „Oda jutottunk, hogy senki sem mer már tükörbe nézni. Sem az, aki a párton belül jutott munkahelyhez, sem az, aki dologtalanul tengődik, de itt maradt, de az sem, aki elment.” Az interjú végén kimondja azt, amit eddig senki sem mert kimondani: „A kérdés pedig az, hogy ki fog itt felelősséget vállalni néhány évtized múlva, ha jelenleg a fiatal értelmiségiek módszeres fizikai elpusztítása zajlik.” A fiatal értelmiség módszeres fizikai elpusztítása? Súlyos szavak! Valóban, ki fog felelősséget vállalni?

(Naplo.org, 2016. december 9.)