A Magyar Hírlap olvasói rovatában közli Papp Krisztián levelét.
Az ésszerűség hiánya
Véreim, magyar kannibálok című könyvében Fekete Gyula figyelmeztetett, hogy a amikor a németek megszállták Ukrajnát a második világháborúban, a lakosságot tudatosan csökkenteni akarták fogamzásgátlókkal, valamint az ehhez szükséges propagandával. A mai helyzet kísértetiesen emlékeztet a nácik által felvázolt elképzelésekre: „Beszélni kell arról, hogy milyen nagy veszélynek teszik ki egészségüket az asszonyok, akik vállalkoznak a szülésre...” A hasonlóság felismerhető, és egyben megdöbbentő a Heinrich Himmler-féle agytröszt által a gyarmatosítani kívánt ukrán-orosz lakosság ellen bevetett módszerek és a mai gyakorlat (mint iskolai óvszer-automaták felvetése, a feltétel nélküli abortusz és egyebek) között, amely a fogyasztásra és kényelemszeretetre – végső soron az önzésre – buzdító reklám. Mint a német megszállók megfogalmazták: „Ezzel egyidejűleg széles körű propagandát kell kifejteni a fogamzásgátló szerek népszerűsítésére. E szerek terjesztését és az abortuszokat a legcsekélyebb mértékben sem szabad korlátozni.” A német alaposság mindenre kiterjedt: az abortuszok levezetését nem volt szabad az orvosi etika megsértésének tekinteni, és a válások elé „semmiféle akadályt” nem volt szabad gördíteni, a németországi viszonyokkal ellentétben a sokgyermekeseket semmilyen plusztámogatásban nem kellett részesíteni.
A Kádár-korszakban bevezetett módszerek meglepő hasonlóságot mutatnak az Ukrajnában alkalmazottakkal, de a jelenkor is bőven ad okot párhuzamok felállítására. A magyar társadalom rohamos szellemi-lelki és fizikai leépülése a bolsevista kormányok működésének következménye volt, de utánuk a folyamat nem állt le, hanem még rosszabbodott is. A kérdés mindössze az, hogy ma kinek az érdekét szolgálja, hogy a magyar fiatalok társadalmát hasonló hatások érik, mint a diktatúrák áldozatait. Vagy mindössze arról van szó, hogy nem merünk elég határozottan beavatkozni a fiatalok életmódjába, mert Nyugaton is ez a divat? Márpedig egy állam alapját és jövőjét a fiatal generációk erkölcse és az élethez való viszonya határozza meg. Ha a döntéshozók, akik többnyire maguk is szülök, nem mernek érzékelhetően és elég határozottan beavatkozni a csaknem ötven éve folytatott negatív tendenciák megállításába, akkor nem is lehet megtörni azt. De ha nincs felelősségvállalás felső szinten, akkor az társadalmi szinten sem fog jelentkezni, aminek a következménye egy megfogyatkozott és erősen kiszolgáltatott, túlterhelt nemzedék lesz.
Ezzel szemben a vallással felvértezett muszlimok a jóléti európai viszonyok közepette is igyekeznek megtartani vallási, származási gyökereiket, öntudatosságukat és családcentrikusságukat. Láthattuk Lengyelország kapcsán, hogy a társadalomba beágyazódott abortusz ott is érzékeny téma, ahol a sok gyerek még a család természetes velejárója. Nehéz vitatni az ésszerű abortusz létjogosultságát, hiszen ténylegesen előfordulhatnak szélsőséges esetek, amikor egy gyermek megszületése indokolatlanul több problémát okozna, mintha nem születik meg. Azonban az is tény, hogy mára a művi vetélés Európában szinte ipari módon zajlik, és könnyen lehet, hogy a döntést meghozó anyák nem az esetleg várható problémáktól, tudható betegségektől, hanem egyáltalán a gyerekvállalástól igyekeznek menekülni. Pedig választanunk kell, hogy melyik úton megyünk tovább, mert rövidesen nem lesz választási lehetőségünk.
A negatív folyamatok megváltoztatásához feltétlenül nemzeti konszenzuson alapuló kormányzati beavatkozásra van szükség, még ha a magyar társadalom erkölcsi szövetének újraépítése az egyének, csoportok részéről már meg is indult. Az is kétségtelen, hogy a felnőtt társadalom egésze az, amelynek kötelessége lenne saját maga számára is megértetni, hogy az élet továbbadása az elsőrendű parancs. Na de mi történik akkor, ha az adott felnőttek sem látják át teljes egészében a problémát, hiszen már őket sem szembesítették vele? Lássuk be, ez igen kényelmetlen és bosszantó kényszerűség, hiszen évtizedek óta folyik az önző, szinte élősködésre, kényelemszeretetre nevelt generációk kitermelése.
Ha a gondolkodásban, az élethez való viszonyunkban nem következik be változás, és fenntartjuk a jövő megrablását jelentő életstílusunkat, akkor tényleg nem lesz jövője a magyarságnak, de Európának sem.
Másfelől az emberiség túlszaporodása az egyik fő civilizációs betegség, ahogy ezt már Konrad Lorenz etológus évtizedekkel előbb megfogalmazta. Néhány hónapja jött a hír, hogy a Föld termőképessége elérte a teljes kihasználtságot, vagyis mostantól többet fogyasztunk, mint amennyi termést a termőterületek adni tudnak. Az ésszerű, és nem mások kiirtására irányuló születésszabályozás az egyetlen lehetőségnek tűnik a népességrobbanás kezelésében, hiszen az éhező-nyomorgó tízmilliók folyamatos növekedésével a szegénység megállíthatatlan és kezelhetetlen kihívást jelent. Itt már nem arról van szó, hogy Európa és Észak-Amerika miért nem fogad be még több és több menekültet, hanem arról, hogy több a menekült, mint amennyit ésszerűen be lehet fogadni. Ugyanis a Föld megtelt – de nem velünk.
*
Az ésszerűség hiánya
Véreim, magyar kannibálok című könyvében Fekete Gyula figyelmeztetett, hogy a amikor a németek megszállták Ukrajnát a második világháborúban, a lakosságot tudatosan csökkenteni akarták fogamzásgátlókkal, valamint az ehhez szükséges propagandával. A mai helyzet kísértetiesen emlékeztet a nácik által felvázolt elképzelésekre: „Beszélni kell arról, hogy milyen nagy veszélynek teszik ki egészségüket az asszonyok, akik vállalkoznak a szülésre...” A hasonlóság felismerhető, és egyben megdöbbentő a Heinrich Himmler-féle agytröszt által a gyarmatosítani kívánt ukrán-orosz lakosság ellen bevetett módszerek és a mai gyakorlat (mint iskolai óvszer-automaták felvetése, a feltétel nélküli abortusz és egyebek) között, amely a fogyasztásra és kényelemszeretetre – végső soron az önzésre – buzdító reklám. Mint a német megszállók megfogalmazták: „Ezzel egyidejűleg széles körű propagandát kell kifejteni a fogamzásgátló szerek népszerűsítésére. E szerek terjesztését és az abortuszokat a legcsekélyebb mértékben sem szabad korlátozni.” A német alaposság mindenre kiterjedt: az abortuszok levezetését nem volt szabad az orvosi etika megsértésének tekinteni, és a válások elé „semmiféle akadályt” nem volt szabad gördíteni, a németországi viszonyokkal ellentétben a sokgyermekeseket semmilyen plusztámogatásban nem kellett részesíteni.
A Kádár-korszakban bevezetett módszerek meglepő hasonlóságot mutatnak az Ukrajnában alkalmazottakkal, de a jelenkor is bőven ad okot párhuzamok felállítására. A magyar társadalom rohamos szellemi-lelki és fizikai leépülése a bolsevista kormányok működésének következménye volt, de utánuk a folyamat nem állt le, hanem még rosszabbodott is. A kérdés mindössze az, hogy ma kinek az érdekét szolgálja, hogy a magyar fiatalok társadalmát hasonló hatások érik, mint a diktatúrák áldozatait. Vagy mindössze arról van szó, hogy nem merünk elég határozottan beavatkozni a fiatalok életmódjába, mert Nyugaton is ez a divat? Márpedig egy állam alapját és jövőjét a fiatal generációk erkölcse és az élethez való viszonya határozza meg. Ha a döntéshozók, akik többnyire maguk is szülök, nem mernek érzékelhetően és elég határozottan beavatkozni a csaknem ötven éve folytatott negatív tendenciák megállításába, akkor nem is lehet megtörni azt. De ha nincs felelősségvállalás felső szinten, akkor az társadalmi szinten sem fog jelentkezni, aminek a következménye egy megfogyatkozott és erősen kiszolgáltatott, túlterhelt nemzedék lesz.
Ezzel szemben a vallással felvértezett muszlimok a jóléti európai viszonyok közepette is igyekeznek megtartani vallási, származási gyökereiket, öntudatosságukat és családcentrikusságukat. Láthattuk Lengyelország kapcsán, hogy a társadalomba beágyazódott abortusz ott is érzékeny téma, ahol a sok gyerek még a család természetes velejárója. Nehéz vitatni az ésszerű abortusz létjogosultságát, hiszen ténylegesen előfordulhatnak szélsőséges esetek, amikor egy gyermek megszületése indokolatlanul több problémát okozna, mintha nem születik meg. Azonban az is tény, hogy mára a művi vetélés Európában szinte ipari módon zajlik, és könnyen lehet, hogy a döntést meghozó anyák nem az esetleg várható problémáktól, tudható betegségektől, hanem egyáltalán a gyerekvállalástól igyekeznek menekülni. Pedig választanunk kell, hogy melyik úton megyünk tovább, mert rövidesen nem lesz választási lehetőségünk.
A negatív folyamatok megváltoztatásához feltétlenül nemzeti konszenzuson alapuló kormányzati beavatkozásra van szükség, még ha a magyar társadalom erkölcsi szövetének újraépítése az egyének, csoportok részéről már meg is indult. Az is kétségtelen, hogy a felnőtt társadalom egésze az, amelynek kötelessége lenne saját maga számára is megértetni, hogy az élet továbbadása az elsőrendű parancs. Na de mi történik akkor, ha az adott felnőttek sem látják át teljes egészében a problémát, hiszen már őket sem szembesítették vele? Lássuk be, ez igen kényelmetlen és bosszantó kényszerűség, hiszen évtizedek óta folyik az önző, szinte élősködésre, kényelemszeretetre nevelt generációk kitermelése.
Ha a gondolkodásban, az élethez való viszonyunkban nem következik be változás, és fenntartjuk a jövő megrablását jelentő életstílusunkat, akkor tényleg nem lesz jövője a magyarságnak, de Európának sem.
Másfelől az emberiség túlszaporodása az egyik fő civilizációs betegség, ahogy ezt már Konrad Lorenz etológus évtizedekkel előbb megfogalmazta. Néhány hónapja jött a hír, hogy a Föld termőképessége elérte a teljes kihasználtságot, vagyis mostantól többet fogyasztunk, mint amennyi termést a termőterületek adni tudnak. Az ésszerű, és nem mások kiirtására irányuló születésszabályozás az egyetlen lehetőségnek tűnik a népességrobbanás kezelésében, hiszen az éhező-nyomorgó tízmilliók folyamatos növekedésével a szegénység megállíthatatlan és kezelhetetlen kihívást jelent. Itt már nem arról van szó, hogy Európa és Észak-Amerika miért nem fogad be még több és több menekültet, hanem arról, hogy több a menekült, mint amennyit ésszerűen be lehet fogadni. Ugyanis a Föld megtelt – de nem velünk.
Papp Krisztián, e-mail
(Magyar Hírlap, 2016. december 9.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése