A Magyar Hírlap olvasói rovatában közli Harcsa Tivadar levelét Hol hőseink sírjai domborulnak címmel.
Hol hőseink sírjai domborulnak
A Kárpátalja című online hetilap 2004. október 29-én írt arról Volna mire emlékeznünk címmel, hogy nemcsak az egyéneknek, de a „közösségeknek is vannak halottaik, akik életükkel, munkájukkal kulturális, társadalmi értéket teremtettek és hagyományoztak az utánuk jövőkre. Az elhanyagolt sírkertek, ledöntött-tönkretett síremlékek ellenben azt példázzák, hogy az utókor gyakorta hálátlan: elfelejt emlékezni. Pedig az emlékezés pénzbe sem kerül, nem úgy, mint az ilyentájt ezerszám értékesített ékes virágcsokor és koszorú, vagy a csicsás örökmécses, díszes gyertya.” Miért fogalmazhatott így a cikk szerzője, akinek most nem találom a nevét? „Az ember addig él, míg egy valaki is emlékszik rá – tanultam gyerekként. Temetőinket járva azonban igen gyakran látni elhanyagolt, cserjével benőtt sírhantokat, főként a régi, lezárt sírkertekben. Pedig lenne kire emlékeznünk. Emellett ugyancsak vidékünket gazdagítják sírkertjeink kulturális, történelmi értéket képviselő míves öntöttvas, márvány síremlékei. Nagyszőlősön, a régi református temető nevezetes sírhelyeit Keresztyén Balázs helytörténész kutatta fel, illetve írta össze azok sírfeliratait. Mint meséli, évekkel ezelőtt az a hír járta a városban, hogy az ősi sírkert helyén autóbuszállomás épül. Ekkor járta be a temetőt” – tette hozzá a szerző.
Az adatsorokból kiderül, hogy a mai is fellelhető régi sírok között található Lator Gábornak (1823–1869), az ugocsai negyvennyolcas önkéntes nemzetőrök parancsnokának, valamint Lator Gézának (1857–1888), Ugocsa megye főszámvevőjének, főjegyzőjének a sírhelye is. A két monumentális kő síremléket ma sűrű borostyánerdő borítja. Révész Imre (1859–1945) magyar festőművész márvány síremlékét évekkel korábban ledöntötték, a sírhelyet ma kopjafa, Balázs István viski fafaragó alkotása jelöli (vagy legalábbis jelölte még 2004-ben, tizenkét esztendővel ezelőtt; hiszen időközben magam sem jártam ott...). Nem messze innen található Czabán Samu (1878–1942) haladó szellemű magyar pedagógus nyughelye, rajta orosz felirat és egy letűnt kor jelképe: a vörös csillag. A temető legrégebbi, gúla alakú öntöttvas síremléke Nagyzsenyei Majos István (1790–1839) nevét őrzi. Ettől a helytől nem messze található egy gyönyörű, vélhetően a munkácsi öntödéből kikerült öntöttvas angyalszobor. A sírfelirat ma már nem látható, Keresztyén Balázs feljegyzése szerint mezőszakaszi Vankay Jánosné, született Martiáncsik Anna (1891) nyugszik ezen a helyen. A szobor ép, de le van döntve. „Talán csak ennek köszönhető, hogy máig nem találtak rá a fémhulladékot gyűjtők?” – tette fel a kérdést a Kárpátalja című online hetilap szerzője.
De nézzük tovább az adatsorokat: a régi temető vasút felőli részében van Varga János vármegyei főjegyző faragott kő síremléke és Nagy Gyula (1841–1917) munkácsi királyi közjegyző sírhantja. (Nagy Gyula feltehetően Nagy Endre kabarészerző apja.) Ugyancsak fellelhető itt Pilisy Sándor (1859–1935), a polgári iskola egykori tanára, az Ugocsa című lap szerkesztőjének sírköve. Komáromy Lajos (1883–1925) Ugocsa megye árvaszéki elnöke emlékét egy szecessziós síremlék őrzi (ez le van döntve). Ugyancsak itt van eltemetve Alsódrákóczi Morvai Béla magyar királyi honvéd huszárszázados, császári és királyi kamarás, aki a sírfelirat szerint 1915. június 25-én hősi halált halt hazájáért.
„A beregszászi temetőknek is vannak neves halottai. A római katolikus temetőben található két szabadságharcos: Ekkel György (1826–1905) és Bloksay István (1826–1884) sírhelye”, ők az 1848–49-es szabadságharc századosai voltak. Ugyancsak fellelhető Nagyidai Berzsenyi Antal (1832–1910) honvéd huszárhadnagy, Bereg vármegye törvényhozásának tagja, a református egyház főjegyzőjének sírhelye, valamint Baczó József (1826–1921) nyugalmazott királyi főmérnök, negyvennyolcas honvéd tüzérmester síremléke. A katolikus temetőrészben található második világháborús katonasírok között rendbe hozták Pártos Gyula honvédhadnagy és Kóczián Kalotay Gyula csendőr főhadnagy sírhelyét, akik az 1944. október 9-i beregszászi bombázás során vesztették életüket. Ugyanitt nyugszik további nyolcvanhét magyar honvéd.
A legkevesebb, amit az idézett cikkben felsorolt hősök megérdemelnek, hogy nevüket megőrizzük, megjegyezzük; és ha eljön az ideje, majd tovább is adjuk. Mindannyiuk emléke előtt egy mély főhajtással tisztelgek most ezúton én is.
*
Hol hőseink sírjai domborulnak
A Kárpátalja című online hetilap 2004. október 29-én írt arról Volna mire emlékeznünk címmel, hogy nemcsak az egyéneknek, de a „közösségeknek is vannak halottaik, akik életükkel, munkájukkal kulturális, társadalmi értéket teremtettek és hagyományoztak az utánuk jövőkre. Az elhanyagolt sírkertek, ledöntött-tönkretett síremlékek ellenben azt példázzák, hogy az utókor gyakorta hálátlan: elfelejt emlékezni. Pedig az emlékezés pénzbe sem kerül, nem úgy, mint az ilyentájt ezerszám értékesített ékes virágcsokor és koszorú, vagy a csicsás örökmécses, díszes gyertya.” Miért fogalmazhatott így a cikk szerzője, akinek most nem találom a nevét? „Az ember addig él, míg egy valaki is emlékszik rá – tanultam gyerekként. Temetőinket járva azonban igen gyakran látni elhanyagolt, cserjével benőtt sírhantokat, főként a régi, lezárt sírkertekben. Pedig lenne kire emlékeznünk. Emellett ugyancsak vidékünket gazdagítják sírkertjeink kulturális, történelmi értéket képviselő míves öntöttvas, márvány síremlékei. Nagyszőlősön, a régi református temető nevezetes sírhelyeit Keresztyén Balázs helytörténész kutatta fel, illetve írta össze azok sírfeliratait. Mint meséli, évekkel ezelőtt az a hír járta a városban, hogy az ősi sírkert helyén autóbuszállomás épül. Ekkor járta be a temetőt” – tette hozzá a szerző.
Az adatsorokból kiderül, hogy a mai is fellelhető régi sírok között található Lator Gábornak (1823–1869), az ugocsai negyvennyolcas önkéntes nemzetőrök parancsnokának, valamint Lator Gézának (1857–1888), Ugocsa megye főszámvevőjének, főjegyzőjének a sírhelye is. A két monumentális kő síremléket ma sűrű borostyánerdő borítja. Révész Imre (1859–1945) magyar festőművész márvány síremlékét évekkel korábban ledöntötték, a sírhelyet ma kopjafa, Balázs István viski fafaragó alkotása jelöli (vagy legalábbis jelölte még 2004-ben, tizenkét esztendővel ezelőtt; hiszen időközben magam sem jártam ott...). Nem messze innen található Czabán Samu (1878–1942) haladó szellemű magyar pedagógus nyughelye, rajta orosz felirat és egy letűnt kor jelképe: a vörös csillag. A temető legrégebbi, gúla alakú öntöttvas síremléke Nagyzsenyei Majos István (1790–1839) nevét őrzi. Ettől a helytől nem messze található egy gyönyörű, vélhetően a munkácsi öntödéből kikerült öntöttvas angyalszobor. A sírfelirat ma már nem látható, Keresztyén Balázs feljegyzése szerint mezőszakaszi Vankay Jánosné, született Martiáncsik Anna (1891) nyugszik ezen a helyen. A szobor ép, de le van döntve. „Talán csak ennek köszönhető, hogy máig nem találtak rá a fémhulladékot gyűjtők?” – tette fel a kérdést a Kárpátalja című online hetilap szerzője.
De nézzük tovább az adatsorokat: a régi temető vasút felőli részében van Varga János vármegyei főjegyző faragott kő síremléke és Nagy Gyula (1841–1917) munkácsi királyi közjegyző sírhantja. (Nagy Gyula feltehetően Nagy Endre kabarészerző apja.) Ugyancsak fellelhető itt Pilisy Sándor (1859–1935), a polgári iskola egykori tanára, az Ugocsa című lap szerkesztőjének sírköve. Komáromy Lajos (1883–1925) Ugocsa megye árvaszéki elnöke emlékét egy szecessziós síremlék őrzi (ez le van döntve). Ugyancsak itt van eltemetve Alsódrákóczi Morvai Béla magyar királyi honvéd huszárszázados, császári és királyi kamarás, aki a sírfelirat szerint 1915. június 25-én hősi halált halt hazájáért.
„A beregszászi temetőknek is vannak neves halottai. A római katolikus temetőben található két szabadságharcos: Ekkel György (1826–1905) és Bloksay István (1826–1884) sírhelye”, ők az 1848–49-es szabadságharc századosai voltak. Ugyancsak fellelhető Nagyidai Berzsenyi Antal (1832–1910) honvéd huszárhadnagy, Bereg vármegye törvényhozásának tagja, a református egyház főjegyzőjének sírhelye, valamint Baczó József (1826–1921) nyugalmazott királyi főmérnök, negyvennyolcas honvéd tüzérmester síremléke. A katolikus temetőrészben található második világháborús katonasírok között rendbe hozták Pártos Gyula honvédhadnagy és Kóczián Kalotay Gyula csendőr főhadnagy sírhelyét, akik az 1944. október 9-i beregszászi bombázás során vesztették életüket. Ugyanitt nyugszik további nyolcvanhét magyar honvéd.
A legkevesebb, amit az idézett cikkben felsorolt hősök megérdemelnek, hogy nevüket megőrizzük, megjegyezzük; és ha eljön az ideje, majd tovább is adjuk. Mindannyiuk emléke előtt egy mély főhajtással tisztelgek most ezúton én is.
Harcsa Tivadar, e-mail
(Magyar Hírlap, 2016. december 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése