A Magyar Hírlap közli Szabó Palócz Attila jegyzetét Etetés címmel.
Etetés
„Sosem voltatok őszintén emberségesek, és sosem törődtetek méltányosan az emberekkel. Nem ti szedtétek össze a partra sodródott halott csecsemőket. Mi vagyunk azok, akik három és fél millió menekültet etetünk” – így dübörgött Recep Tayyip Erdogan török elnök hangja, szinte a föld is beleremegett, amikor azzal fenyegette meg az Európai Uniót, hogy megnyitja a határokat, és menekültáradatot zúdít a kevély Nyugatra. Etesse más is ezt a néhány milliónyi menedékkeresőt... Erdogantól persze ez ma már egyáltalán nem meglepő, szépen hozzászoktatott bennünket ehhez a hangnemhez, csak hát az ingerküszöbünk sajdul belé, amikor hétről hétre ismétlik magukat – nem, nem a történelmi! hanem egyelőre még csak – a napi politikai események.
Hogy lesznek-e menekülők (lesz-e mi elől menekülniük...), az elsősorban a háborús, konfliktusos övezetekben dől el, márpedig Erdogannak és Törökországnak erre is igen nagy hatása, befolyása van. Így például a múlt héten Ankara újabb hadműveletet indított szíriai területen. No, persze, igyekeztek hangsúlyozni, hogy nincsenek területi követeléseik a szomszédos állammal szemben, „a hadművelet célpontja nem egy ország vagy egy személy, hanem a terrorszervezetek” – fogalmazott a török elnök, bár azt sem tagadta különösebb vehemenciával, hogy szír hivatali kollégája, Bassár el-Aszad elmozdítását is kívánatos fejleménynek tartja.
„Törökország akkor is harcolna a terrorszervezetek ellen, ha ez ügyben egymagára maradna” – mondta Erdogan, ami azért veszélyes kijelentés, mert a hadba lépő felek mindig maguk döntik el, hogy kit tekintenek terroristának. Egy kis jól felépített propagandával felturbózva, megindokolva, az ellenkező szövetségesek száját is befogva. Erdogant pedig ebben akkor lehetne – legfeljebb – komolyan venni, ha leszokna végre a kurdokról. (Csak nehogy elvonási tünetei legyenek...) Amíg ugyanis a terrorszervezetnek nyilvánított Kurd Munkáspártot emlegeti, addig nyilvánvaló, hogy kamuzik, hiszen sem Törökországnak, sem a nagyvilágnak, a Nyugatnak vagy a nemzetközi közösségnek jelenleg nem a kurdok okoznak problémákat. Ellenben a terrorizmus elleni harcra hivatkozva láttunk már arra példákat, hogy a török haderő szépen megszórta bombákkal a kurd pesmergák állásait.
Azoknak a pesmergáknak az állásait, akik a valódi terroristák, az Iszlám Állam kontingensei ellen harcoltak. Erdogan most azt mondta: Törökország azért kezdett hadműveletet Szíriában, hogy véget vessen Bassár el-Aszad elnök kormányzásának. S habár többszörösen nyomatékkal is hangsúlyozta, hogy Törökország nem támaszt igényt szíriai területekre, annyit azért mégis odavetett: a török csapatok azért hatoltak be Szíriába, hogy ott érvényt szerezzenek az igazságosságnak, és „azok a területek a valódi tulajdonosaikhoz tartozzanak”. A hadsereg tehát, akármilyen céllal és indítékkal is, de megindult tehát, s visszakanyarodva nyitó felvetésünkhöz, könnyen lehet, hogy megjelenése újabb milliókat késztet majd a menekülésre.
*
Etetés
„Sosem voltatok őszintén emberségesek, és sosem törődtetek méltányosan az emberekkel. Nem ti szedtétek össze a partra sodródott halott csecsemőket. Mi vagyunk azok, akik három és fél millió menekültet etetünk” – így dübörgött Recep Tayyip Erdogan török elnök hangja, szinte a föld is beleremegett, amikor azzal fenyegette meg az Európai Uniót, hogy megnyitja a határokat, és menekültáradatot zúdít a kevély Nyugatra. Etesse más is ezt a néhány milliónyi menedékkeresőt... Erdogantól persze ez ma már egyáltalán nem meglepő, szépen hozzászoktatott bennünket ehhez a hangnemhez, csak hát az ingerküszöbünk sajdul belé, amikor hétről hétre ismétlik magukat – nem, nem a történelmi! hanem egyelőre még csak – a napi politikai események.
Hogy lesznek-e menekülők (lesz-e mi elől menekülniük...), az elsősorban a háborús, konfliktusos övezetekben dől el, márpedig Erdogannak és Törökországnak erre is igen nagy hatása, befolyása van. Így például a múlt héten Ankara újabb hadműveletet indított szíriai területen. No, persze, igyekeztek hangsúlyozni, hogy nincsenek területi követeléseik a szomszédos állammal szemben, „a hadművelet célpontja nem egy ország vagy egy személy, hanem a terrorszervezetek” – fogalmazott a török elnök, bár azt sem tagadta különösebb vehemenciával, hogy szír hivatali kollégája, Bassár el-Aszad elmozdítását is kívánatos fejleménynek tartja.
„Törökország akkor is harcolna a terrorszervezetek ellen, ha ez ügyben egymagára maradna” – mondta Erdogan, ami azért veszélyes kijelentés, mert a hadba lépő felek mindig maguk döntik el, hogy kit tekintenek terroristának. Egy kis jól felépített propagandával felturbózva, megindokolva, az ellenkező szövetségesek száját is befogva. Erdogant pedig ebben akkor lehetne – legfeljebb – komolyan venni, ha leszokna végre a kurdokról. (Csak nehogy elvonási tünetei legyenek...) Amíg ugyanis a terrorszervezetnek nyilvánított Kurd Munkáspártot emlegeti, addig nyilvánvaló, hogy kamuzik, hiszen sem Törökországnak, sem a nagyvilágnak, a Nyugatnak vagy a nemzetközi közösségnek jelenleg nem a kurdok okoznak problémákat. Ellenben a terrorizmus elleni harcra hivatkozva láttunk már arra példákat, hogy a török haderő szépen megszórta bombákkal a kurd pesmergák állásait.
Azoknak a pesmergáknak az állásait, akik a valódi terroristák, az Iszlám Állam kontingensei ellen harcoltak. Erdogan most azt mondta: Törökország azért kezdett hadműveletet Szíriában, hogy véget vessen Bassár el-Aszad elnök kormányzásának. S habár többszörösen nyomatékkal is hangsúlyozta, hogy Törökország nem támaszt igényt szíriai területekre, annyit azért mégis odavetett: a török csapatok azért hatoltak be Szíriába, hogy ott érvényt szerezzenek az igazságosságnak, és „azok a területek a valódi tulajdonosaikhoz tartozzanak”. A hadsereg tehát, akármilyen céllal és indítékkal is, de megindult tehát, s visszakanyarodva nyitó felvetésünkhöz, könnyen lehet, hogy megjelenése újabb milliókat késztet majd a menekülésre.
(Magyar Hírlap, 2016. december 5.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése